Nem szeret senki. Nincsenek barátaim. Egy lánynak se tetszek. Mit tegyek?

aha, szóval neked nincs kedved semmihez, téged nem érdekel semmi, de az jó lenne ha rád figyelnének. mondjuk kezdd azzal, hogy elkezdesz nem magadra figyelni hanem másokra (nem arra a lányra) és mondjuk az duplán hasznos lesz, mivel 1. elterelődik az önsajnálatról a figyelmed, 2. az odaadott törődést vissza fogod kapni (nem mindenkitől! ezt ne várd)

mondjuk annyira meg tisztelhetnéd önmagad hogy nem imádsz betegesen egy olyan embert aki fájdalmat okoz neked. Igen, ezt el lehet dönteni csak nagyon kell akarni, nem pedig jó mélyen megmártózni az önsajnálatban.

szerintem próbálj másokon segiteni. igen, pont te, akinek minden fáj most, te pontosan tudod mennyire szükség van a segitségre, el kell felejtened a SAJÁT bajaidat egy kicsit. elmulni olyan könnyen nem fog, sőt rohadt nehéz lesz, sokkal könnyebb igy elhagyni magad, csak mondjuk ez nem vezet sehova.

"Már nem is rágódom rajta, hogy van-e értelme az életnek, már rég túl vagyok rajta, hogy nincs."

Az életnek közismerten nincs értelme, ebből következik, hogy szabad vagy, nyugodtan élvezheted.

"Több mint 2,5 évvel ezelőtt beleszerettem egy lányba, de ő a mai napig gyűlöl engemet"

Kellemetlen állapot, de elmúlik. Úgy tudod felgyorsítani a gyógyulást, ha más nőkkel ismerkedsz.

"Még mindig nagyon szeretem őt"

Akarod, nem szereted. Ha szeretnéd, akkor tudomásul vennéd, hogy nincs szüksége rád, és kész.

"Akármilyen is vagyok, valahogy senki nem figyel rám."

Te figyelsz másokra? Általában kölcsönös. Érdekes módon azok fognak rád jobban odafigyelni, akikkel szemben te is érdeklődőnek mutatkozol. Sőt, érdekes egyéniségnek is akkor fognak tartani, ha érdeklődsz irántuk, bármilyen furcsán hangzik.

"másmilyen vagyok mint a többi"

Nincs két egyforma ember, így aztán mindenki "más, mint a többi".

"Nekem elég lenne 1 ember is"

A legtöbb ember így van vele, elég nekik 1 db feleség. Ez azonban nem úgy megy, hogy te azt adod az életnek, hogy lemondasz az emberekről, csak 1 valaki szeressen, és cserébe az élet megadja neked azt az 1-et. Azt az 1-et úgy lesz esélyed megtalálni, ha sokkal ismerkedsz, és van baráti köröd is.

A problémádat kis lépésekre kell bontani és szép lassan megoldani. Sportolni kell (jó az idegeknek + társaság találásában is segít), hobbyt választani (érdekesebb személyiséggé tesz, jobban érzed magad, hasznos lehet a gyakorlatban és szintén segít társaságot szerezni), dolgozz (ugyanez), tanulj rendesen, ismerkedj minél több emberrel (félretéve az "én más vagyok, mint ti" attitűdöt).

Azt is meg kell értened, hogy az életben semmi sem tökéletes, és semmi sem "minden vagy semmi" alapon működik. Értékelned kell egy felületes barátságot is, egy futó kapcsolatot is. Minden ilyesmi jó valamire, minden jelenleg elért eredményt egy lépcsőfoknak kell fellfogni, ahonnan tovább tudsz lépni.

"képtelen vagyok feladni az elveimet"

Ha azok az elvek csak arra jók, hogy visszatartsanak az élettől, akkor ajánlott felülvizsgálni őket.

"egy csomó emberrel jóba lettem, de a várt eredmény mégis elmaradt."

Az idő is számít és a kapcsolat mélysége is számít.

"Folyton azt éreztem, hogy mindenkinek a terhére vagyok"

Érezted vagy tudtad? Közölték, hogy "Figyelj, Béla, a terhünkre vagy", vagy csak "éreztél" valamit ( = kitaláltad, hogy a "terhükre vagy")?

"egy idő után már kínosnak éreztem és amikor abbahagytam"

Abbahagytad, mert kínosnak érezted. Megint arról van szó, hogy te éreztél valamit és te döntöttél valahogy.

"nem vagyok számukra annyira fontos"

Fent pont ezt magyaráztam.

Nemcsak az lehetséges, hogy nagyon fontos vagy valaki számára, vagy az, hogy látni se bírnak. Hanem közben van sok fokozat.

"és inkább csak úgy éreztem még csak annyira se értenek meg már mint előtte."

Megint arról beszélsz, hogy mit éreztél, nem arról, hogy mik a tények.

"úgy érzem, hogy nekem sokkal többet jelentett puszta szerelemnél, úgy érzem, hogy minden ami addig történt az életemben vele nyert volna értelmet"

Az első szerelem mindig ilyen. Ez klasszikus dolog, nincs benne semmi különleges. Jó lenne, ha ezt elfogadnád. Túl lehet élni ezt a dolgot. Leírtam, hogyan.

"azért most nem írtam neki már lassan két hete és ő se ír."

Na ez már kézzelfoghatóbb. Akkor próbálkozz másik lánynál. Sokmillió lány van rajta kívül.

"évekig nem találok olyat"

Ha nehéz lenne megfelelő nőt találni, kihalt volna az emberiség az őskorban, amikor az emberek kis hordákban éltek, vagy az ókorban/középkorban, amikor kis falvakban.

Egy faluban vagy törzsben egy fiatal 10-20 nő közül választhat. És tényleg, kb. 5-10% az esélye annak, hogy véletlenszerűen hosszabb időre összezárt férfi és nő erősen megkedvelje egymást. Ahhoz, hogy ez működjön, le kell küzdeni az akadályokat. Az első akadály mindjárt az a babona, hogy egy párkapcsolathoz "szerelem" kell, ami valami nagyon ritka dolog.

"nem is akarta tudni, hogy valójában ki vagyok, csak egyszerűen kijelentette hogy nem."

Nem tetszett a külsőd, nem tetszett a stílusod, nem volt elég pénzed, ennyi. Próbálkozz másnál.

"Amúgy odafigyelek én másokra, csak magamban tartom és képtelen vagyok jól kommunikálni"

Ez egy gyakorolható készség. Ha érdekel valami, felteszed a kérdést. Az emberek imádnak beszélni, és hálásak, ha valaki kíváncsi a hülyeségeikre. Ráadásul kérdezni könnyebb, mint beszélni, mert ugyebár rövidebb.

"valahogy nem vagyok elég bátor hozzá hogy megszólítsak másokat."

Nem kell feltétlenül megszólítani bárkit. Egy társas helyzetben előbb-utóbb a nálad bátrabbak megszólítanak. Vagy látsz egy kisebb kört, ami beszélget, odamész, bekapcsolódsz a beszélgetésbe.

"kb. 8 év alatt egy árva lélekkel nem találkoztam, másrészt pedig nem tudok olyan embert aki szívesen jönne velem, mert mondjuk amit én csinálok az teljesen más mint a túra."

Vannak kézzelfogható felfedezéseid, megfigyeléseid? Ha igen, akkor az interneten fórumbeszélgetésekbe be tudsz kapcsolódni, megjegyzéseket tudsz tenni, csinálhatnál a kirándulásaidról beszámolókat stb. Ez lehetne egy kezdő lépés.

"Egy nagyon kedves lány, mindenki szereti őt, engem meg gyűlöl"

Hogy lenne kedves, ha gyűlöl? Vagy te nem számítasz bele a "mindenki"-be? A szerelem nevű elmebetegség sajnos káros a logikára.

Alacsony az önbizalmad, utálod magad. Ezért abból indulsz ki, hogy te csak megtűrt személy vagy, akinek örülnie kell, ha nem verik agyon. És persze mindenki utál. Valójába itt te vagy, aki nagyon utálod magad, és azt feltételezed a többi emberről, hogy ugyanígy gondolkodnak rólad.

Önbizalomra kellene gyúrni és az említett módon fejleszteni a társas életedet, a jelzett módon a szerelemből kigyógyulni, stb. És a tényeket vizsgálni ész segítségével, nem az "érzésekre" hallgatni. Ha nem megy a dolog, pszichológushoz járni.

Nem írok körítést, nem is fogok optimista baromságokat írni, amiknek a valósághoz semmi köze.

Ez jutott. Ez van. Ez a sorsod.

Ugyanígy voltam én is, már az őrület határán álltam, amikor megbarátkoztam a gondolattal, hogy el kell fogadni a sorsom. Azóta se nem jó, se nem rossz, hanem szürke, semmilyen, egyhangú az élet.

Egyedüli örömömet a zenében és a természetjárásban lelem, az embereket végképp megutáltam, csak a szükséges minimális kapcsolattartást vállalom csak.