Talán paranoia, nem tudom. De többé nem akarom ezt. (Hosszú lesz, de nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre) Hogy csináljam, hogy ne féljek többé?

Sziasztok. Olyasmi gondom van... Bele is kezdek: Egy 21 éves elég bizonytalan és önbizalomhiányos ember vagyok/voltam is mindig, olyan merengős, melankolikus,aki néha kicsattanóan boldog, aztán hirtelen kb meg akar halni. Mindig gondom volt azzal, hogy úgy éreztem, nem illek sehova, semmilyen csoportba, osztályba, mások közé. Úgy éreztem, kilógtam a sorból. A szüleimmel is voltak gondjaim, egyedül a szerelmemtől kaptam azt mindig, amire igazán vágytam. (talán a párkapcsolatokba kellene ezt írni) Azt a törődést, szeretetet, körülrajongást, elfogadta a családomat, soha egy rossz szava nem volt rám, olyan tökéletesen állt hozzám, hogy egy szavam se lehet. Soha senki nem hallgatott meg, és mikor padlóra kerültem a suli miatt (pár éve) akkor elkezdtem mindent a fejére zúdítani, és egyedül akartam erős lenni, féltem, hogy nem tudok többé egyedül erős lenni, ha most nem zárom ki egy kicsit őt. Szegényt megviselte, hogy eltaszítottam, és onnantól jött az igazi baj: hiába kértem bocsánatot, mikor beláttam a hülyeségemet, úgy éreztem, nem érdemlek bocsánatot. folyton éreztem, hogy baja van velem, megváltozott, de nem mondja, és azt hiszem, paranoiás lettem. Fél évig minden nap felidegesítettem azzal, hogy a jeleket kerestem, hogy szakítani fog velem... Pedig megkérte a kezemet is még ezek előtt. Rájöttem, hogy ez volt a következő legnagyobb hibám. Barom vagyok, egy szörnyeteg.

Bár kitörölhetném az emlékeiből. Megbeszéltünk már mindent, de attól félek, sosem lesz már olyan a hangulat köztünk, mint régen... Főleg attól, hogy ez a szörny előjön majd belőlem máskor is. Nem veszíthetem el, ő az egyetlen "tökéletes" dolog az életemben, és szeretem. (Ő még mindig azt mondja, hogy velem szeretné leélni az életét de nem bírom ki ha még egyszer látom a szemében azt a szenvedést amit én tudok okozni) Kösz, ha elolvastad. Sosem írtam még ilyen hosszút ide :D - Szóval a kérdés: hogy csináljam, hogy ne féljek?