Akik egyedül éltek! Hogy bírjátok?

Elvált 38as férfi vagyok, aki szintén egy másik városba költözött a válása után. Ezen okból alig van barátom, meg a munkahelyi nehézségek is lekötnek.

A magány érzése nagyon változó, van amikor mindent megadnék azért, hogy megint legyen társam. Aztán vannak esték, amikor azt vallom, hogy kell a francnak, mert ki tudja mi lesz megint a vége.

Mindenesetre nem jó magányosnak lenni, és én most már megértem azokat az idős bácsikat, néniket, akik egyedül maradnak, hogy miért akarnak mindenhol mindenkivel beszélgetni.

Amikor elkap a végtelen magányérzés, vagy internetezem, mint most is, vagy elmegyek a természetbe kerékpározni, esetleg sétálni, és próbálok minél több emberrel szóba állni ami egyáltalán nem könnyű feladat.

Aztán amikor rám tör a magány, gondolkodom azon, hogy regisztráljak-e netes társkereső oldalon.

Hát, ennyi.

Bár most kapcsolatban élek, hat évvel ezelőtt az előző párom elköltözött a közös albérletünkből, két év együttélés után.

Miután túl voltam a sarokban-zokogós időszakon, én is igyekeztem elfoglalni magamat, bulival, takarítással, lakásátrendezéssel, barátnőzéssel, stb. De tényleg, ott volt az a kevés hétvége, az ünnepek, amikor nagyon magányos voltam. Ez most bután hangozhat, de nekem a futás adott erőt. Kimerülésig futni, és utána egy jót zuhanyozni, megfizethetetlen. Elég sokáig csináltam ezt, és amikor már nem akartam görcsösen társat találni, rámköszöntött a szerelem is.

Szóval én azt ajánlom, hogy ilyenkor keress valamit, ami fizikailag, vagy akár szellemileg lefáraszt.

És amúgy, az internetes társkeresést sem találom hülyeségnek, de ne társkeresőn regisztráljatok, hanem inkább valamilyen más közösségbe, ahol hasonló érdeklődésű emberek beszélgetnek. Ott nagyobb esély van igazi társat találni.

Második válaszoló vagyok. Hű, hát ezt nehéz megmondani. Én pl. egy internetes stratégiai játékban találtam sok új ismerőst. Sőt, olyan párokat is ismerek, akik ebben a játékban találtak egymásra. Igen, engem is az taszít, hogy a társkeresőkön direktbe megy a méricskélés, ez megöli a spontaneitást, meg a flörtölést is.

Hogy hol regisztrálj? Azt csak te tudhatod, hogy mi érdekel. Az érdeklődési körödnek megfelelő fórumokon. Ehhez persze viszonylag sok időt kell szörföléssel töltened. De talán megéri.

Én gyerekkoromban úgy gondoltam h majd elmek egyetemre,lesz egy király szakmám és építek egyedül egy házat hogy egy kicsit élhesek egyedül is,és megnézzem hogy az milyen.Ez össze is jött de csak 2 hónapig bírtam egyedül,rossz volt úgy hazmenni hogy nem vár otthon senki hogy megkérdezze hogy mi volt a munkában,vagy csak egy jó szót szoljon hozzám:)Rossz volt,de most már 1 éve házas vagyok,és boldog,boldog,boldog!

És remélem te is találsz magadnak vkit,sok sikert!

24 vagyok picsiny albérletemben élek, egyedül és nagyon élvezem. Futó kalandok, semmi felelősség, se lakótárs, aki basztatna. Csak az a rohadt mosogatni való ne lenne. :D

Elég aktív életet élek,, szinte sosem vagyok egyedül, de amikor igen, azt imádom!