Szerintetek tisztelheti az az ember az életet, a békét és a nyugalmat a VALÓSÁGBAN, aki adott videojátékokban viszont permanens gyilkoláson és vandálkodáson éli ki magát?

"Nem fél óra, az biztos. Nem túl izgalmas sem. (...) Nem lesz izgalmas, mint megölni pár zombit a ps3-al (...)"

Nem fél óra, hah... azért olyan barbár nem vagyok, hogy ez számítson. Az, hogy hosszú a videó, az a minőség meglétével pont hogy a tartalmasságra val, és csak a készítőjét terhelte le annó, az, hogy én megnézem, az nem produktum. ;)

"Most a ps3-al csak ölöd a lényed, de ha azokat a videókat megnézed, megérted, eljut az üzenete is, azok után már nyugodtan ps-ezhetsz"

A poén jelenleg inkább az, hogy mint írtam, csak nézem, ahogy játszanak vele, ami igaz nem sokkal jobb, tudom, gyenge akaraterőre vall, de játszani én magam tényleg nem játszok vele, nem is hagynak lehetőséget rá a testvéreim. Bár hármunk közül én lennék még az, akinek 18 évet betöltve elméletben szabadna ezekkel játszania - a vörösen virító +18-kat értve a dobozokon.

"nem fog a személyiségedre hatással lenni" - Na igen, itt van a kutya elásva. Rám jóval idősebbként viszonylag erős hatással vannak ezek a dolgok, viszont az 5-6 évvel fiatalabb öcsém ott játszik pókerarcal előtte. Azt viszont nem értem, hogyha látszólag nem is nevet, vagy szórakozik a dolgon, akkor minek csinálja.

"Aztán majd mutasd meg a videókat anyukádnak is, meglásd, nagyon fogja étékelni őket! Büszke lesz majd rád."

Öööööö, ezt most iróniából írtad. Attól, hogy még megnéztem egy ilyen videót, mi a francért lenne rám büszke. Ha én csinálnék ilyen videót, akkor talán... XDDDD

Evidencia, hogy nem a befogadót éri az elismerés, hanem a készítőjét.

Pláne, hogy Te kerested elő nekem, és nem én magamnak.

Szóval helyenként mintha furcsán írnál, de köszönöm, megnézem, és ígérem, hogy megpróbálom majd érdemlegesen feldolgozni magamban.

Köszönöm! :)