Hogyan tudnám legyőzni az üldözési mániámat?

Azt a fizikai valód, akit te magadnak élsz meg, mint kis pista született xy helyen. Te magadként éled meg azt, hogy hogy hívnak, mit mondanak rád, mit gondolsz magadról, stb. TE ezt a személyt éled meg valódként, mintha ennyi lennél te, bőrbe csomagolt víz, egy cimkével, meg egy történettel. Az a baj a legtöbb mentális betegségnél, hogy az emberek elfelejtették önmagukat, és miközben te azonosulsz a gondolataiddal, igazi lényeg ott figyel, de te ÉSZRE SEM VESZED. DE azért küldi a jeleket, hogy hééé hahóóó itt vagyok, nem a gondolataid vagyok, vegyél már észre hahóóóó. De rá se hederítesz. Amiről beszéltem legtöbben a lelki ismeretük ként ismerik, az a kis érzés ami megment sok rossztól, segít sok jóba bele vinni. Ő lennél te. Meg aztán van az egód által kreált hamis kép, te meg azt hiszed, hogy ő vagy. Mondok egy példát a depressziós ember totálisan azonosítja magát a történetében, amint természetesen kudarcok sokasága tarkít (éppen azért halmoz kudarcot, kudarcra, mert mindig csak azt nézte mi volt, meg mit akar, hogy legyen/ne legyen, de sosem volt ott, a jelenben, amikor tehetett volna) ő, mint magát a kudarcként ismeri, és egy gondolati csapdába kerül. Onnan kitörni nehéz. Persze lehet adni antidepit, ami megpörget egy picit, megfeszít, aztán majd taláááááán lassít a gondolati dolgokon, és jobba oda tesz a pillanatba, de ezt meditációval könyebben ellehet érni. Javasolnám Eckhart Tolle elő adásait nézegesd meg, esetleg olvasd el a könyveit. Mindenre fényt derít.