Pszichológus kéne nekem?
Most kaptam a hírt,hogy nagymamámat elvitte a mentő.Valószínű már nem jön haza a kórházból,mert nagyon beteg és most hirtelen leromlott az állapota.Várható volt ez az egész,nem is ez a baj,viszont engem nem nagyon érint meg érzelmileg.Ilyen felszínesen jóba voltunk,de a betegsége miatt soha nem lehetett rá számítani,és rengeteget hazudott mindenkinek.Szépítette a dolgokat,mindenkinek azt mondta,hogy ő mindig főz nekem,palacsintát csinál nekem,mindig ad egy kis zsebpénzt stb. Közbe meg annyit nem jegyzett meg,hogy melyik egyetemre járok és hol lakom jelenleg.Mindig ő volt a lényeg,kisebb koromban is 10-11 évesen is képes volt az én zsebpénzemből kérni,mert neki elfogyott a pénze.Mellesleg alkoholista (nem az a durva verzió,idegen nem mondta meg róla,hogy az)és napi 3 db barna szofit szív.
Amúgy a szüleim fizetik az ő lakásának az egész rezsijét is,a sajátunkon túl,és a másik lánya (anyám nővére) finanszírozza az egész életvitelét.
Ez az egyik része a dolognak,hogy érzéketlennek érzem magam.Most hirtelen nagyanyám kapcsán,de mellette ott van a párkapcsolati oldal is.1 éve vagyunk együtt,laktunk albérletben is,most a párom családjánál élünk,kizárólag anyagi megfontolásból.
A párom apukája már elhunyt sajnos,az édesanyja és a húga van csak.Velük megromlott a viszonyom kb. egy hónapja.(A húga miatt,egy hisztis fruska,aki az elejétől kezdve utál engem)Az anyukájával néha-néha beszélünk,normálisan,viszont én kezdek ebbe beleőrülni,hogy itt élek egy családdal egy házban,a húgával kerek 1 hónapja nem szólunk egymáshoz,az anyujával naponta 1-2 mondat semleges dolgokról,a párom meg sosincs itthon mert dolgozik.
Nagyon ki vagyok lelkileg,és nem tudom mit tegyek.Azt hittem/gondoltam,hogy majd most eltörik vmi,nagyanyám kapcsán és kiadok magamból mindent,de nem.
Semmit nem érzek,csak annyit,hogy valami nagyon nem jó.
Megbolondulok?Szakember kéne?
Szia!
Nem kell neked pszichológus! =) Azt hiszem normális reakció ez, ha az embernek van egy ilyen családtagja. A nagyapám tavaly februárban halt meg, 97 évesen, a 'történetünk' a tiétekhez hasonlóan zajlott, de nagyapám és a családom együtt éltek, a ház fele az övé volt, fele apámé (én már majd' kilenc éve nem otthon lakom) (erős alkoholizmus, hazudozás, szimulálás, stb. összeférhetetlen volt). Lelki/verbális bántalmazásnak volt kitéve a családom, akik kiszolgálták őt gyakorlatilag, ezt nagyon nehezen tűrtem. Apáméknak a kevés kis pénzükből még őt is el kellett tartaniuk, holott jóval több volt a nyugdíja. Ő sem tudta, melyik egyetemre járok, szerintem azt sem, hogy mit tanulok, és hogy eljegyeztek - nem is érdekelte. Amikor meghalt, megkönnyebbültünk. Nem mondom, hogy nem szomorodtam el, de arra gondoltam, hogy vége a rémálomnak (pl. a végén inkontinencia lépett fel nála, de ahelyett, hogy hordta volna amit kell, anyám kezébe nyomta/néha hozzá vágta az 'olyanos' ruháit, közben elmondta őt mindennek, nem szedte a fontos gyógyszereit sem, nem is folytatom).
A másik dologhoz csak annyit tudok hozzá fűzni, hogy előbb-utóbb (inkább előbb, mint utóbb) el kell költöznötök a párod családjától, mert a helyzet valószínűleg csak mérgesedni fog.
Sajnálom a te élethelyzeted is,nem lehet egyszerű.
Tudom,hogy el kell költöznünk,és én minden erőmmel azon is vagyok.De a párom eléggé tétovázik,hogy itt hagyja a családját vagy ne.Inkább anyagi okokból maradna,mintsem érzelmi dolgok miatt,attól fél,hogyha elköltözünk,akkor a családját nem tudja úgy anyagilag támogatni,mint most,hogy itt lakunk mi is.(Hitelük van,és 4 fizetésre lett kalkulálva,és jelenleg csak 2 fizetés van)
Utolsó,nem értetted félre.Nagyjából ez a helyzet,csak a kishúg 23 éves.És 2 hónapja itthon ül és nem csinál semmit.Előtte tanfolyamra járt,amiért kapott havi 40-et,de abból 10 elment az utazásra.Ergo maradt 30.
A hitelt még akkor vették fel,amikor élt az apuka,úgy kalkulálva,hogy apu fizetés+anyu fizetés+párom fizetése+akkor még a nagyszülők közösen segítettek.
Ebből már nagyszülők és az apuka elhaláloztak,így maradt a hiteltörlesztés anyukára és a páromra.
Valamint a hatalmas családi ház fenntartása.
A párom tudja,hogy így nem lesz közös életünk.Mióta ide költöztem ezen megy a vita,hogy legalább munkahelyet váltson,mert napi 3-4 órát találkozunk összesen,de abba benne van a reggeli készülődéstől kezdve a fürdésig,takarításig minden.
De ő azzal érvel,hogyha nem kap annyi pénzt,mint most,akkor ellehetetlenül a család anyagilag.
Az anyját meg a húgát nem érdekli,hogy rá megy a kapcsolatunk.
Ne kérdezzétek,hogy a húg miért nem dolgozik...nem tudom.
Vagyis de,azért mert nem akar.Az anyja meg asszisztál ehhez.A párom meg kidolgozza a belét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!