Miért van ez? Ez depresszió vagy valami más?

17 éves lány vagyok. Régen elég nehéz volt az életem. Éveken keresztül megaláztak, most a szüleim sokat vitáznak mindig én kerülök elő, szavakkal is megbántanak. Nagyon érzékennyé tett, hogy kiskoromtól kezdve negatív kritikákat kaptam másoktól és néha tőlük is. 2 éve elkezdtem vagdosni magam és azt csináltam is kb másfél évig. Most szeptemberbe abbahagytam de sajnosFebruár-március körül újra visszatért ez a vagdosós dolog és meg akarok halni. Úgy érzem, hogy nincs helyem itt és a barátaimat is idegesítem. Egy barátnőm mondta, hogy neki néha sok ez az egész és nem tudja mindig kezelni.

Úgy érzem, hogy haszontalan vagyok. Mindemellett önbizalomhiányos. A folytonos panaszkodásommal eltaszítok magamtól sok embert :( pedig kedvesen viselkedek másokkal. Néha csak úgy rossz kedvem lesz és akkor elkezdek sírni és karcolgatni magam de van hogy az se segít. Éjjelente nehezen alszom el, reggel nehezen kelek fel. Ez depresszió lenne vagy mi?

Reggel a suliba menet szorongok. Hányingerem van, szédülök, félek hogy elkezd ömleni a vér az orromból és az emberek ott hagynak vagy lelöknek a buszról. 13-14 éves koromban pár osztálytársam lelökött a buszról. Ez ettől lehet? Rengetegszer van, hogy álmomban megölöm magam és úgy érzem ezeket azért álmodom, hogy majd hasznosítsam :'(

Haszontalannak érzem magam. Valaki érzi még így magát vagy nem vagyok normális?