Szerintem nem éri meg. Szerinted?

Szerintem nem éri meg így élni. Azt se tudom már miről mondjak le ahhoz hogy elérjem az álmaimat. Az egészségemről? Alapvető dolgokról? Megtörtént... mégse vagyok sehol. Két hosszú éve küzdök a depresszióval, az életben maradásért, de felfogom adni. Két lehetőséget hagyott nekem az élet.

1. Vagy eszeveszetten segítségért kiáltok, telenyomnak gyógyszerrel, minden eddigi pénzemet dili dokira költöm, és éhen halok.

2. Vagy leghamarabb most hétvégén végzek magammal.

Még fontolgatom az első verziót, de nem hiszek benne hogy a depressziómból kitudna bárki is gyógyítani. Nemes egyszerűséggel azért, mert a kiváltó okokat úgyse tudja nekem senki megváltoztatni. Nem szeretném magam rábízni semmilyen agytúrkászra, nagy részük úgyis csak a pénztárcád érdekli. Vagy a másik véglet, amikor teletömnek gyógyszerrel, és jöhet a következő.

Tudom... elhiszem hogy van akinek bejött az élet, vagy most azt hiszi hogy bejött, én is ismerek ilyen embereket. Egy cseppet se vagyok mérges rájuk emiatt. Amiatt már inkább, hogy nem tudják elképzelni hogy valaki miért akar öngyilkos lenni. Mert megvannak a szülei, nincs probléma a pénzel, a továbbtanulással, vannak barátai, elvan kezdve a jövője. Sajnos ezeknek nagy része együtt jár, és már a születésedkor eldőlt. Én megpróbáltam rajta módosítani. Fejlesztői munkákat végeztem, párhuzamosan több állásom volt, tanultam, de beleuntam a mókuskerékbe. Abba hogy nincsen látszatjuk ezeknek a dolgoknak, és így már céltalanná vált az életem. Biztos gyűlölni fogom magam ezen a héten, mert itt hagyom a két testvéremet, de nekem így csak idő kérdése, ez most már biztos. El szenvednék én még hónapokig is, de így hogy elszállt végleg az életkedvem, a maradék kis reményem már értelmét vesztette.

Köszönöm hogy elolvastad.

21/F