Hogyan változtathatnék a múltbarévedésemen anélkül, hogy magammal szembe kelljen mennem?

"Az órák lassan, az évek gyorsan telnek" - olvasható ez az idézet vagy bölcselet az egykori kedvenc nyaralóhelyem falán. És sajnos nagyon igaz rám. Van egy későn érő beállítottságom, volt egy frusztrált gyerekkorom (a szülők rendesek voltak, csak nagyon zárkózottak voltunk és később lett minden nekem, mint pl párkapcsolat, külön elutazás, szórakozni járás stb stb.) és egy, ahhoz képest szinte hihetetlenül jónak tűnő ifjúságom. A szerény anyagiak, a zárkózott család, szülői betegség (Később haláleset) után egy kinyílás, lettek barátok, aztán lett párkapcsolat, nagyon emlékezetes és szép nyaralások, szép, anyagilag is független élet. Valahogy akkor éreztem igazán önmagamnak önmagamat. Akkor jól menő cégünk volt, a párkapcsolat is az első években volt a legszebb, én is egy vagány srác voltam. (No ebből látható, hogy korosodó fickó vagyok, aki nem nyifegni-nyafogni akar, csak nem érzi jól magát a bőrében.) Mára sajnos anyagilag lecsúsztunk, a kapcsolatunk sem a régi már. Együtt vagyunk, de valahogy minden olyan más. Én is egy sikertelen lúzernek érzem magam és gyakorlatilag szinte kábítószerként használom a "régi szép idők" felidézését. Akkor hallgatott zenéket teszek fel, régi fotókat nézegetek, emlékezem és emlékezem. Ez megnyugtat. Sajnos a jelen nem.

Tudom, hogy instant válasz egyből az, hogy "el kell fogadni, a jelenben kell élni, meg kell próbálni megtalálni magamat a mában", stb stb.

Ezeket az eszemmel tudom, el is fogadom. Viszont ha ezt erőnek erejével elkezdem afféle megfelelési késztetéssel változtatni, akkor azt érzem, hogy szembe megyek saját magammal. Mint egy olyan ember, aki mondjuk kifárad a futástól, de mivel valaki azt mondta neki, hogy a futás egészséges, így zihál, mint egy gőzmozdony, de megy-fut-szalad.

Nekem valahogy megbomlott a harmóniám. Nem vagyok hülye, (remélem :)) és talán depis sem, csak nem találok magamra a jelenben.

Ha valaki érez így, esetleg tudott ellene tenni és megosztaná a tapasztalatait, megköszönném.