Egy skizofrén tudja magáról, hogy skizofrén?

Az a baj, hogy szinte mindenkinek vannak furcsa dolgai, csak akinek kicsit kirívóbb, és elmegy vele pszichiáterhez, azzal elhitetik, hogy ez betegség, mert van olyan, hogy "normális". Aztán jönnek a gyógyszerek. Pedig igazából az összes olyan ember, aki valami nagy dolgot alkotott, felfedezett, gondolt, tett, az mind eléggé eltért az átlagtól, sokak kifejezetten a "betegség" kategóriájába sorolhatók. De akikből nem lett nagy ember, azoknak is elég jelentős része ilyen, és együtt tud ezzel élni. Ha szerencséje van, még fel is ismerheti, hogy ez nem átok, hanem áldás, és hogy nem hibás, csak egyszerűen más, mint a többiek. A leírtak tükrében teljesen önkényes, hogy mit tartunk betegségnek. Nincsenek határok. Persze, egy olyan súlyos állapot, mint a skizofrénia, már valóban nevezhető betegségnek, de ha erőszakot lehet tenni rajtuk, akaratuk nélkül lehet kezelni őket, akkor onnantól bárkit lehet, hiszen, mint mondtam, nincsenek határok. És szar dolog, ha lekötöznek, gyógyszerrel tömnek, meghülyítenek, hiába hajtogatod, hogy nincs semmi bajod. Mint ahogy Nicholson járt a Száll a kakukkban, ugye...

nem ismerek olyan skizofrént aki ne tudná, hogy van egy ilyen nevű betegsége és ne tudná ezek mivel járnak, van köztük olyan aki köztársasági ösztöndíjat is kapott az egyetemen, de nem vagyok pszichiáter vagy háziorvos, hogy sok ilyen beteggel találkozzak, illetve, hogy tudjam ilyen betegsége van.

Az egy tévhit, hogy a szkizofrénia segíti a zseniket. Hátráltatja legtöbbször, és kevesebbet, tudnak és gyengébben teljesíteni, vannak olyan gyógyszerek rá, amiknek olyan mellékhatása van, hogy zombivá teszi azt aki szedi és emiatt nem tud gondolkozni, alkotni. Pszichiátriának ez a területe ami a többihez képest gyorsabban fejlődik, már vannak olyan antipszichotikumok, ami nem nyomja le (annyira) az embert.

11-es válaszoló vagyok. Én is írtam, hogy a skizofrénia már súlyosabb állapot, tehát eszemben sincs szépíteni, viszont nehogy eljussunk oda, hogy már a kevésbé súlyos lelki "problémákat", "abnormalitást" is kezelni akarjuk, mert akkor mindenkit kezelhetünk ennyi erővel, hiszen ki mondja meg, mi a normális? A szabadságnak, önálló döntésnek ebben az esetben természetesen annyi lenne...