Mi történik velem, hogy a szüleim szidalmazását, ordibálását akkor is hallom amikor nincsenek velem?

Nagyon javaslom elolvasni Susan Forward: Mérgező szülők című könyvét. Abban talán válaszra is lelsz és sok hasonló esetpéldát leír.

Nincs mit szégyellned, ez nem a te felelősséged, nem hibád. Az a te felelősséged, hogy teszel-e ellene valamit vagy sem. Ha már felismerted a bajt és elkezdesz utánajárni (mint pl a kérdés kiírása) akkor jó úton haladsz.

Én nem vagyok pszichológus, csak egy amatőr műkedvelő és nekem az a határozott véleményem, hogy a gyermek ugyebár először a szüleit ismeri meg a nagyvilágban. Aztán minden kis lénynek, legyen az egy állatkölyök vagy embergyerek, az utánzás az első ösztönszerűen végzett, de gyakorlatilag tudatos cselekvése. Így tanul, így fejlődik. Éppen ezért baromi nagy felelősség szülőnek lenni. És pont ezért hagy mély nyomot a bántás, a sérelem, az igazságtalanság. Mert a gyerek felnéz a szülőkre, tőlük várja a beilleszkedéshez vezető utat stb stb.

Nálunk tizedannyi "mérgező szülői" megnyilvánulás nem volt, mint nálad, mégis, több tíz évvel később néha, ha a testvéremmel beszélgetek és szóba jönnek régi dolgok, annyira fel tudunk paprikázódni, pedig az eszünkkel tudjuk, hogy nem ildomos felnőttként a régi sebeket nyalogatni és ezeken rugózni, de sajnos ami mély nyomot hagy, az pont a szülői magatartás.