Kezdetleges agorafóbiám van. Akik voltak már ilyen helyzetben, azok véleményét, hogy mit és hogyan tettek ellene érdekelne (többi lent)?
Az én agorafóbiámnak a buszhoz van köze. A múltkor rosszul lettem, bepánikoltam és azóta folyamatosan bennem van ez az érzés. Ez egyébként még húsvét előtt volt. Most a héten iskola miatt muszáj volt felszállnom a buszra, de szörnyen éreztem magam, aminek az lett a vége, hogy hamarabb is szálltam le, mint kellet volna. Természetesen anyukámmal megbeszéltük ezt, aki kért is tanácsot. Mivel kezdetleges, így azt tanácsolták, hogy először mindenképp próbáljam meg én magam legyőzni ezt a "félelmem". Holnap muszáj lesz felszállnom a buszra, de szörnyen félek és már előre pánikolok. Mivel a sulim messze van így a gyaloglás kilőve. Valaki, aki szenvedett már hasonlóban, tudna nekem adni tanácsot, hogy mivel terelhetném el figyelmem a buszozás alatt?
Jaj, és még annyit, hogy gyógyszereket nem szeretnék szedni. Mivel elég fiatal vagyok (21), így nem szeretnék gyógyszereken élni. Ráadásul azt olvastam, hogy az sem segít, a legjobb módszer, ha szembenézünk a félelmeinkkel. Csak az a kérdés, hogy hogyan?
5* adok, hogy nem akarsz szedni gyógyszart. Az agóra- nagy tér - tágasság -fóbia: attól való cidri.
A klausztrofóbia (a latin claustrum „zárt hely” és a görög phobos „félelem” szavakból) szűk tér - tehát inkább ez a neve. Szerintem nm elterelni kell a figyelmet- mert akkor váratlanul "rádtör" öö mi is?. Talán lenne 1-2 ismerős, akivel együtt tudnál utazni? Vagy nézd az embereket - milyen hősiesen viselik a buszban utazást. A gyerekek! milyen érdeklődőek - minden érdekes!
Nos, az agorafóbia ugye a pánikbetegség egyik fajtája, ami leginkább tömegközlekedési eszközökön, az én esetemben buszon alakul ki. Az utazás alatt pedig, mint ahogyan te is írtad klausztrofóbia léphet fel. Nos, velem is ez van, egyébként is félek a zárt helyektől, illetve a tömegtől is, de eddig buszon ilyen drasztikusan még nem fordult elő.
Hétfőn próbáltam elterelni a figyelmemet, fülhallgató be a fülbe, rögtön az első ülésre leültem, illetve becsuktam a szemem, hogy ne kelljen látnom azt a rengetek embert. Egy ideig hatásos volt, de aztán eljött egy pont, hogy már nem bírtam tovább. Alig kaptam levegőt, leszállni nem tudtam, mert pont olyan helyen jártunk, ahol buszmegálló nem volt a közelben. Ennek ellenére viszont kibírtam és tovább utaztam, igaz, valóban hamarabb leszálltam, de már csak ott, ahonnan tudtam, hogy gyalog is betudok érni a suliba. Szóval egyenlőre ezt a technikát alkalmaztam és holnap is ezt szeretném. De, kedves első válaszoló talán ki kellene próbálnom a te tanácsodat is. Lehet holnap meg is próbálom. :)
Jaj, és még annyit, hogy szokott lenni ismerős a buszon, bár nem mindig. De mivel a testvérem is ugyanoda jár suliba, így vele lehetne beszélgetni, csak épp az a problémám, hogy ő mindig aggódva néz rám és folyamatosan kérdezget, hogy jól vagyok-e, ami nagyon zavaró. És ezáltal nem segít, hanem csak rosszabb a helyzet.
Egyébként ma az jutott eszembe, hogy ha leül valaki mellém és közben rám törne a pánik, akkor megkérném, hogy beszélgessen velem, mert rosszul vagyok és elakarom terelni a figyelmem. Csak hát nem tudom... ez azért eléggé ciki nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!