Miért alakulnak ki az önértékelési zavarok? Mi az anorexia? Látszik az emberen, ha anorexiás?

Nem tudom , hogy érted az önértékelési zavarokat. Szerintem nagy mértékben az befolyásolja,hogy mennyit foglalkoznak ,illetve csúfolódnak az emberrel. Azért alakulhatnak ki , mert az illető túl sok gúnyolódást kap , ami miatt az a kép , amit magáról lát , felfordulhat..

Az anorexia egy betegség. Látszik , hiszen akár mennyit eszik , nem hízik , vagy nem eszik egyáltalán , és csontsovány.

Szerintem nem kell hozzá feltétlenül gúnyolódás. elegendő, ha valaki gyermekkorában nem érzi (eléggé) a szülein, hogy feltétel nélkül szeretik és elfogadják. Ebből tudatalatti szinten már levonja azt a következtetést, hogy ő nem szerethető, amit már könnyen meg tud önmagának "ideologizálni" (pl. "biztos mert csúnya/buta/szerethetetlen, etc vagyok.") Aztán ez az állapot berögzül, ekkor jön a pszichológus, pszichiáter, kineziológus, stb.

Tudtommal az anorexia táplálkozási zavar ami a testkép torzulásával jár. Ha jól tudom, akkor érdekes módon "csak" a saját testképünk torzulásával. Az anorexiás önmagát mindig túlsúlyosnak látja. És persze nem ugyanaz hogyha valaki egyszerűen csak keveset eszik és ha anorexiás.

Nem hiszem hogy látszik. Vagyis a soványság látszik, igen, de nem mindenki anorexiás aki sovány.

Én így látom. Erre gondoltál?

igen, látszik, ha valaki anorexiás. hiszen éppen erről szól ez a betegség, az ember kórosan sovány, és nem veszi ezt észre, ennek ellenére is túlsúlyosnak érzi/látja magát.

képek, hogy ez tényleg látszik: [link]

aki még nem sovány, az is lehet anorexiás!

mennyi buta, tudatlan ember ír válaszokat, te jóisten.... -.-

Attól is lehet, ha a gyerekre nem figyelnek eléggé otthon. Vagy ha folyton tömik, később dacból nem akar majd enni, így azt érzi, ő irányítja az életét. Afféle passzív ellenállás...

És nem, nem feltétlenül csontsovány egy anorexiás. Szerintem akkor számít annak valaki, ha torzul a gondolkodása olyan szinten, hogy másra nem is nagyon tud koncentrálni, csak az evésre, ha állandóan versenyez magával. "Na, ma hány kilót fogytam?" - és ha a mérleg semmivel sem mutat kevesebbet, még néhány óra múlva sem, akkor bevetheti a nehéztüzérséget: hashajtók, vízhajtók, erőltetett testedzés.

Előfordul, hogy egy újfajta étrend bevezetésével kezdődik a dolog. Elhagyja például a kenyeret, aztán úgy dönt, vegán lesz, még ha nem is érzi teljesen magáénak ezt az életformát. Gondolkodásilag átformálja magát, meggyőzi magát arról, hogy a szent cél, mondjuk az állatok védelme érdekében meg kell vonnia magától bizonyos dolgokat. Lázad. Lázad saját maga és a társadalom ellen, szembemegy azzal a ténnyel, miszerint az ember mindenevő. Egyre kevesebbet eszik, egyre ritkábban, és büszkeséggel tölti el, hogy képes kontrollálni magát.

Akkor érzi magát jól, ha tökéletesen üres a gyomra. Kezd tetszeni magának, amikor a ruhái már a csontjain feszülnek.

Ezen a ponton aztán előfordulhat, hogy zabálni kezd, aztán kihányja, mert rosszul lesz az ételtől, és rosszul lesz magától, hogy ő azt mind megette - így bulimiássá válva. De az is lehet, hogy az elért eredmény további koplalásra sarkallja.

Ha végre segítséget kér, akkor sem lesz már minden a régi. Állandóan leselkedik rá a sötétből valamiféle kísértet, aki néha napokra rátelepszik, és a fülébe suttogva arról kezd érvelni, hogy miért nem szabad enni: mert az egy bűnös élvezet, mert azt te nem érdemled meg; mert ha ennél, ugyanolyan lennél, mint a többi mihaszna ember, akik csak fogyasztanak, de semmi pluszt nem adnak a világnak; mert pazarlás lenne arra költeni a pénzt; mert az ételt adhatnád másnak, akinek jobban kell; stb., stb. ...

Meg persze testileg sem lehet teljesen helyrejönni. Megesik, hogy a hormonrendszer megbolydulása miatt abszolút rendszertelen valakinek a menstruációja, hogy emésztési/bélproblémái adódnak, hogy kialakul nála valamilyen allergia.

És akkor ő keserédesen mosolyog, mert elérte, amit akart: az emberek többé nem fognak rátukmálni semmilyen ételt, mert már semmit sem tud megenni...