Mániás depresszió vagy valami más?

Egy olyan dologgal szeretnék véleményt kérni esetleg olyanokkal akik diagnosztizáltan mániás depressziósok. Kb 3 éve jártam pszichológushoz. Az iskola orvos küldött el mert meséltem neki dolgokat. Pár alkalommal mentem el mert nem láttam értelmét ugyanis nem igazán voltam hajlandó elmondani neki a belső dolgaimat.Szégyenérzetem volt és féltem,hogy nagy baj lesz ha lediagnosztizál depresszióval.

Mániás depresszióra gyanakodom a tünetekkel kapcsolatban amiket olvastam.Általában jó kedvű vagyok, viszont vannak olyan cselekedeteim amire nem bírok megmagyarázni, hirtelen hangulatváltozásaim. Néha rám jön a depressziós időszak ami általában 1-2 hétig tart de ez is változó mert volt amikor 1 hónapig vagy 2-ig.Sokat alszom,szinte mindig fáradtnak érzem magam reggel de este meg nem bírok elaludni hiába hogy,nem alszok sokáig reggel. Megpróbáltam,hogy délután nem alszok de nehezen bírom, feszült vagyok olyankor és csak arra tudok gondolni,hogy mindjárt elalszom. Viszonylag sokat alszok ha van rá lehetőségem éjszaka pedig legtöbbször nehezebben. Legutoljára ilyen nagyobb depressziós időszakom december közepétől kezdődött és februárig tartott, ezalatt az idő alatt híztam elég látványosan pedig mindig is nagyon vékony voltam. Néha megmagyarázhatatlan agresszió és düh van bennem, nem tudok okot adni rá,hogy miért csak érzem. Két hete nem bírtam megmaradni azok mellett az emberek mellett akik körbe vesznek. Egyszerűen olyan késztetést érzek belül,hogy muszáj kiabálnom velük és úgy megmondanám nekik pedig semmi változás nincs a viselkedésükben eddig is így viselkedtek.Éjszakánként december óta heti szinten pityergek de annak sem tudnám megmagyarázni az okát ,hogy miért. Sokkal érzékenyebb lettem mint voltam.Minden emberben a támadót látom nagyon bizonytalan lettem mindenkivel szemben.Úgy érzem,hogy nem tudom senkinek elmondani a problémáimat, mert nem értenék meg.Ellentmondásos a viselkedésem. Egyik pillanatban még nagyon jól érzem magam a másikban viszont már teljesen magam alatt vagyok.A legkisebb incidens is ami megsért képes vagyok órákig magam alatt lenni.Amikor jókedvű vagyok akkor sokat mosolygok viccelődöm és megmagyarázhatatlan boldogság van rajtam, de vannak olyan napjaim is amikor megszólalni sincs kedvem és mindenki csak felidegesít.

Még azt szeretném hozzátenni,hogy régebben voltak kényszerbetegségre utaló jeleim és még most is vannak.Tudnátok saját tapasztalatot is mondani?Előre is köszönöm!