Ez depresszió lenne? (Bővebben lent)

Sziasztok!

Leírnám a történetemet:

Minden tavaly nyáron kezdődött amikor eladtuk a családi házunkat. Egyszerűen szörnyű volt amikor megvették. Azon rágódtam hogy hova fogunk költözni, meg hogyan fog zajlani a költözés. Kaptunk 3 hónap költözési időt, de a drágalátos apám, aki miatt költöznünk is kellet mert hogy ő nem dolgozik, ezalatt a 3 hónap alatt nem igen mozgósította magát. Az utolsó hónapban elmentek a szüleim kiválasztani a lakást ami úgy megfelelt pénzben is csak hogy fel kell újítani, erre volt kb. 2 hetünk. Amikor megláttam a lakást sírógörcsöt kaptam, nem akarom részletezni a körülményeket. Lezajlott a költözés, egyszerűen úgy éreztem nincs értelme az életemnek, gyűlölöm magamat, és közben a szüleim között a viszony csak romlott. Költözés után, csak ültem a szobámban és néztem a terasz felé hogy olyan egyszerű lenne véget vetni az életemnek. Anya és apa közötti viszony olyan hogy néha oda szólnak egymásnak, de ez annyira szarul esik.A suliba mindig mindenki mesél a családi programokról, nekünk meg nincs. 4 éve nem voltunk nyaralni :/ A jegyeim rettenetesen leromlottak.

Anya nem rég elbeszélgetett velem hogy ez így nem fog menni, el kéne mennünk ketten valahova.

A suliban senki nem látja hogy valami bajom van, csak mosolygok mintha minden rendben lenne és senkivel nem tudom megbeszélni ezt a dolgot. Minden este sírok és azt kívánom bárcsak lenne már valami. Elkezdtem koplalni mert dagadtnak érzem magam és mostanában feszültséglevezetésképpen bőrdarabokat karmolok ki magamból. Tudom hogy elég hülyén hangzik :( Nem tudom mit tegyek. Ez depresszió lenne?