Lehetséges, hogy depressziós vagyok? Vagy esetleg más bajom lehet?

Ugyanezt erzem enis.szerintem ne erdekeljen mit mondanak .allj elejuk es mond el .es ha nem fizetnek dokira akkor mond meg hogy nem is szeretnek igazan

Egyetértek! Merj elmenni, ha nincs rá pénz, nem kell fizetős se!

Idősebb nő vagyok, de remélem, hogy meghallgatsz (meghallgattok). Lehet, hogy igazad van, vagyis amit leírtál, hogy nincs igaz barátod. És igen, úgy gondolhatod, hogyha lenne, sokkal könnyebben tudnád feldolgozni ezeket a dolgokat. De tulajdonképpen arról van szó, hogy ebben a korban "nyílik ki az ember csipája". ;-) Olyan dolgok kezdenek el foglalkoztatni, amik eddig még nem, vagy nem elég mélyen. Kezdesz felnőni, és rengeteg kérdés kavaroghat a fejedben. Ahogy kiveszem a soraidból, szüleid elváltak, tehát anyudnak sem lehet könnyű. Az sem kizárt, hogy most inkább magával van elfoglalva, nem veled. Letudja annyival, hogy kezdesz felnőni, majd túl leszel rajta, ahogy más is. Egyébként majdhogynem azt kell mondjam, természetes, amin keresztül mész... én is, és az összes barátnőm is ennyi idős korában ezzel küszködött, vagy legalábbis számtalanszor szembesült vele. Persze mi az időnk jó részét elökörködtük, de ha magunkra maradtunk, mindig jöttek az élet nagy kérdései, és a hiányzó válaszok, illetve az ebből adódó bizonytalanság érzés. Ettől van az az érzésed, hogy depressziós lehetsz, pedig szerintem nem vagy az. :-) Az meg hogy amikor más beteg, és te meglátogatod, sütit viszel neki, de téged nem látogatnak meg, nem visznek neked sütit mikor te vagy beteg, nem jelent világvégét. :-) Egyszerűen arról van szó, hogy a barátaid nem olyan figyelmesek, mint te... van ilyen ember, és van olyan ember. Attól még lehet, hogy jó barátod, és kedvel téged. Az is lehet, hogy van igaz barátod is, csak épp nem egyforma az érdeklődésetek, vagy nem egyszerre juttok ilyen-olyan helyzetbe, és még a kevés tapasztalatotok miatt nem tudjátok ezt kellőképpen megvitatni. Fel a fejjel! Nincs veled semmi baj! :-) De ne kapard le magadról a bőrt! :-) Ha feszültnek érzed magad, próbáld meg kitalálni, mi az a tevékenység, ami oldja a feszültséget. (Sport, olvasás, séta, tánc) Illetve gondolkozz el rajta, milyen kérdés kavargott a fejedben, mikor feszült helyzetbe kerültél... Arra kell megkeresned a választ. Az álmok meg olykor elképesztőek. Még a mai napig nincs magyarázat rá, hogy miből lesznek, de legvalószínűbb, hogy félelmeink, gondolataink kivetüléséből. Szerintem érdekel az élet-halál kérdése, lehet, hogy sokat is agyalsz rajta... Kíváncsi vagy rá, de félsz is tőle, mert ismeretlen számodra. Nehéz lehet azt is feldolgozni, hogy gyerekként kiváncsi voltál valamire, de egy pici kutakodás vagy kérdés, majd a rá érkezett válasz után megvolt a megfejtés... most a kérdések bonyolultabbak, nincs rájuk olyan egyszerű válasz, mint korábban/gyermekkorodban... Ezzel is sokan vagyunk így (én is). Visszatérve az álmokhoz, én is sokszor álmodok élettel/halállal kapcsolatos dolgokat... Én mondjuk inkább félek a haláltól, s talán ezért. :-) Szerintem tehát nincs veled baj, de jó lenne, ha az aggodalmaidat egy hasonló gondolkodású, érzésű emberrel át tudnád beszélni, és a benned lévő feszültséget pedig megpróbálnád valahogy oldani. Erre sajnos neked kell rájönnöd, hogy mi az, ami neked ilyenkor használ, csak próbálkozni kell! (Szerintem kezd a tánccal, és optimista gondolatokkal...) Remélem tudtam segíteni. :-)

Idősebb nő is írhat butaságot! :) Nem az a lényeg, hogy megmagyarázd neki, hogy nincs is baj, hanem az, hogy megoldódjon! Nem gondolod, hogy pár sorodtól megoldódik az élete!!!