Úgy érzem depresszios vagyok. Valóban az lehetek? Vagy mi a bajom?

Miért van ez velem? általában a sötét szomába szeretek egyedül elvonulni.22éves vagyok még nem dolgoztam soha huzamosabb ideig. apum nevel bár mostanában már idegesítem hogy nem dolgozom. folyton szomorúan kelek és fekszek. hiába van barátnőm nem látom az élet értelmét. ha egy barátom nem jön el velem bulizni vagy bárhova egyből beforudlok.miért pont én? miért történnek ezek a dolgok velem stb.. egyszerűen szerintem 1 kezemen megtudom számolni mikoréreztem magam boldognak. boldog voltam amikor egy csomo lányt megismertem 1-2 nap alatt amikor olyan helyen dolgoztam ahova naponta jöttek(élménypark) boldog voltam amikor elmehettem a barátaimmal egy jót bulizni nyáron ..de nekem ez ennyibe kimerült. folyton siránkozok.és semmihez sincsen kedvem

a barátnőm szülei ezt megunták a napokba mondták hogy ez nem férfihoz mélto.ilyen ember nem illik a lányukhoz. az apám is elfordult tőlem. mit tegyek? ez betegség? pszihiátert ne ajánljatok mert kb 4nél voltam már nagyjából 500ezer ftot ott hagytam és nem jobb. lehet gyógyszer lenne a megoldás.nagyon érzékeny vagyok minden dologra.hamar tudok örülni valaminek pl ha egy szép lány nézeget vagy látom rajta hogy teccem neki.de hamar tudok ingerült is lenni. pl amikor a barátnőmről kiderült hogy este bulizott elönt a forróság 1 hétig sírok nem eszek.. és alapjába véve egy jóképű normális jószívű 23 éves srác vagyok.légyszi ha tudtok valami okosat segitsetek. ez nem élet igy felkelek eszek alszok eszek alszok a sötét hideg szobába :S és semmi se köt le.hiába megyek el néha kondiba nem érdekel semmi se és csak őrlődöm.előre is köszi