Depressziós nagykorút (24 éves) hogyan lehet szakorvoshoz eljuttatni?
Kedves kérdező!
Miből gondolod, hogy ez depresszió? És milyen orvoshoz akarnád eljuttatni?
Ugggh, ez nehéz eset. Egyrészről ahogy látom a szülő-gyerek viszony sem éppen rózsás, más részről kicsit el is van torzulva lelkileg a fiatok.
Ez a kórkép, a torzulásoktól eltekintve manapság tömegesen jellemző ebben a korosztályban. Nem érdemes vagy nem is lehet tanulni, nincs meló, nincs pénz, nincs jövőkép, a fiatalok tengnek-lengnek nem látnak maguk előtt célokat.
(Zárójelben jegyzem meg, egyetem és főiskola ide vagy oda, sokan diplomával tartanak ugyanitt).
Ami ebben a leírásban a durva, az a lopás, illetve hogy ha albérletben lakik, aminek csak a felét fizetik, és "nem fog fillérekért dolgozni" akkor mégis miből él meg? Nagyon ködösnek tűnik ez.
Emiatt tényleg indokolt a szakember.
A szülői gondoskodásban benne van az is, hogy az anyagiakon túl is támogatni kéne őt. Nem csak azzal, hogy el lesz rángatva valami kanapés-szemüveges fazonhoz. A személyes dolgokat kellene tisztázni, utánna jöhetnek a tervek meg az anyagiak.
Lassacskán feléli az egész diákhitelét, amit csak azért vett fel, hogy legyen miből élnie, de közben nem végzi az iskolát. Nem fogja fel, hogy amikor az elfogy (szerintem hamarosan), akkorra kellene valami bevételi forrásról gondoskodni. Nagyon klassz kapcsolatunk volt, én úgy éreztem, de közben derültek ki a lopások, akkor minden összeomlott bennem. Aztán ígérgetett, hogy többé soha ilyen nem lesz, és így jutottunk el a kb 6. alkalomig, ami már nagyon durva volt!!!
Mostanra eljutottam odáig, hogy nem tudok bízni benne, és rettegek, hogy ha visszaköltözne, ugyanúgy minden kezdődne elölről. Közben féltem, hiába próbálunk vele elbeszélgetni, nem fogja fel, hogy nem csupán a kiadási oldalt kell "figyelni", hanem bevételről is kellene gondoskodni. Egy lépést sem akar tenni, sőt már - úgy tűnik - akarata sincs, sem kedve, semmi... Szörnyű ezt látni egy szülőnek! Szakemberhez semmilyenhez nem akar menni, őt nem fogják begyógyszerezni alapon. A holtpontról bármelyik irányba kellene elindulni, de mi nem tehetjük meg helyette. (Amit tudunk tenni, hogy felajánlottuk: mellette állunk, segítjük.) Nem érdekli, nem lép... Ezért kérdeztem, hogy lehetne eljuttatni...?
Mivel nagykorú, ameddig orvosszakértő nem kötelezi elmeorvosi kezelésre, addig nem lehet erre más hivatalos úton kényszeríteni.
A lopások miatt fel lehetne jelenteni, de nem hiszem, hogy ezzel a kapcsolatok további elmérgesedésén és a még alantasabb pénzszerzési módok megjelenésén kívül sokmindent el lehetne érni.
Ez a dolog törvényes része.
Emberi részről nézve az elkölthető pénz elfogyása általában magához téríti a tékozló fiúkat. Viszont a lopások miatt én azért kételkedem. Ez már olyan szintű hátbatámadás, ami nagyobb szakadékra utal. Ezt csupán pénzzel nem lehet befoltozni.
Ameddig a lelki problémáival tud érzelmileg zsarolni, hogy pénzt kapjon, addig valószínű, hogy meg fogja tenni. Persze jó lenne, ha meg lehetne tenni, hogy a további anyagiakat a szakkezeléshez lehetne kötni, de ez az orvosi titoktartás miatt nem fog működni. Ha a beteg nem akar meggyógyulni, nem lehet rákényszeríteni.
Kedves kérdező!
Te minek tudod be, hogy a fiatok ilyenné vált? Írod, van az az egyetemista kisány, akivel jár. Ő sem tud rá hatni? Mellesleg mire lopta el az értékeiteket a fiú, drogra? Mert ugye akkor még otthon lakott, nem éhezett.
Egyébként ha nem tanul, és nem is dolgozik, akkor mit csinál, nap, mint nap? A barátai milyenek? Ővelük sem lehet beszélni, hogy segítsenek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!