Depressziós nagykorút (24 éves) hogyan lehet szakorvoshoz eljuttatni?

"Most azzal zsarolt meg, hogy ha nem engedem vissza, akkor én leszek a felelős, ha ő szétcsapja magát, és a semmittevésbe esik vissza. "

Én nem szeretnék hízelegni, de az egész történésért érzem a felelősségeteket. Mi felneveltünk két fiút, főiskolát végeztek, találtak munkát, megnősültek, saját életük van. Egyikőjük sem jött még vissza, hogy itt akarnának élni. És mi az, hogy zsarolni mer? Nem tudom kit neveltetek ti fel? Csak azt nem tudom mit mond a fiatok a lopásra, meg arra, hogy mit szeretne csinálni az életbe?

Ameddig képes az érzelmi zsarolással sakkbam tartani, addig nem fog semmi változni, mert gyakorlatilag bármilyen "szétcsúszott életvitelt" vezet is, mindig ő lesz a sajnálni való, szenvedő áldozat, ti pedig a zord szülők, akik nem segítetek az elesett csemetének.

Vagy legalábbis képes lesz így beállítani. Ismeri a gyengéidet, tudja mi az, amivel bármikor visszapuncsolhatja magát. Tudja, hogy félsz attől, hogy öngyilkos lesz, tudja, hogy tartassz tőle, hogy még lejjebb csúszik. Ezért fenyeget vele.

Az érzelmi zsaroláshoz viszont két fél kell, hogyha hagyod, hogy manipuláljon, az egész csak ismétlődni fog.

A fiatok el van kényeztetve, nem tanult meg egyedül talponmaradni. Fél a világtól, fél a felelősségtől és ezért menekül vissza a biztonságba, a mama szoknyájához, ahol mindezzel nem kell szembenézni. De nem lehet örökre gyerek.

Meg kell tanulnod védekezni az érzelmi zsarolás ellen. Tudatosítsátok, hogy nem ti vagytok a rossz szülők, felnőtt fiatok van, akinek már már nem ti feleltek a tetteiért. Tárgyilagosnak kell maradni, és nem szabad belemenni a játszmákba. Ez kellemetlen, és sok önbizalmat igényel a részetekről, de sajnos nem elkerülhető mindhármótok érdekében. Egy párszor még biztos, hogy előadja a hattyú halálát de ha nem ér vele el semmit, be fogja fejezni.

Az is jó taktika, hogy alkudozni kezdetek vele. Eddig ahogy látom, az volt, hogy ő kinyilvánította az igényeit, majd addig hisztizett, amíg a két ilyedt szülő inkább odaadta neki a piros dömpert.

Ehelyett felnőttek módjára alkut kell kötni, te is engedsz valamennyit, például hazaköltözhet, ameddig talál egy állást amiből fenntartja magát, de cserébe eljártok családterápiára - ami úgynézem mindenkire ráfér, mert az se normális, hogy egy szülő fél a gyerekét beengedni a lakásába.

Tárgyilagosan tisztázni kell vele, hogy természetesen "tanulgathat", sőt örültök is neki, de dolgoznia is kell ahhoz, hogy támogassátok ebben pl lakhatással.

Egészen addig, amíg a nem szűnik meg az érzelmi zsarolás, ne engedjetek a gyerekes hisztinek.

Röviden

1 ne legyen érzelmi zsarolásra lehetősége

2 menjetek családterápiára mindhárman

3 menjen el dolgozni a gyereketek, mert már elég adósságot csinált magának, és azt le kell dolgoznia ahhoz, hogy normális életet kezdhessen később

Kedves Évi59!

Tömegesen hallok a környezetemben hasonló esetekről, a fiaddal egy korosztály vagyunk.A háttér ok lényegében ugyanaz: online szerencsejáték, esetleg droghasználat.A legjellemzőbb az online szerencsejáték, ami a lakáshoz láncolja a fiatalokat és szinte nyomtalanul emészt fel pénzt és embert egyaránt.Egyéb esetben nem maradna az albérletben egyedül naphosszat.Érte valamilyen konkrét trauma az utóbbi időben a fiadat?Ha nem, a szerencsejáték "kóros" válfaja, a sorozatos (mindennapos) sikertelenség megélése a traumatikus élmény ami depresszióba süllyesztheti. Az a baj, ha a csodavárásra szervezi a napirendjét valaki az látványosan felborítja az egyensúlyt az életében.Nagyon kevesen veszik észre a bajt.Ha beüt egy "rossz széria" lelkileg teljesen összeszakad és elveszíti a tettei felett az uralmat.Ha vesztett, vissza akarja hozni a veszteséget és emellett nyereségre is szert tenni...logikusnak tűnik.A szerencsejáték, ezen belül jellemzően a sport fogadások, online póker amellett, hogy atomjaira morzsolják az ember idegrendszerét, erkölcsiségét, más alapokra helyezik egy fiatal felnőtt, pályakezdő munkához és pénzhez való viszonyát."Minek menjek el dolgozni fillérekért?" nagyon beszédes érv egy szerencsejátékosnál.Miért?Mert néhány kattintással kis tétekkel is nyerhet nagy pénzeket.Ami nagyon vonzó ajánlat, ha valaki meg tud állni egy ponton és nem kerül bele egy ördögi körbe.Ebben a műfajban senki (!) sem lehet elég dörzsölt.Elsősorban a sportolókat érinti érzékenyen, úgy gondolják pénzre tudják váltani a sport iránti szenvedélyüket.Hiába küldöd el pszichiáterhez vagy pszichológushoz, ha tényleg ez a probléma, nem tudják kikezelni konkréten ezt a betegséget, tüneti kezeléssel kell beérnetek drága pénzen.Ez egy progresszív szenvedélybetegség, az anyagi gondok újra és újra leültetik majd a számítógép elé.A korosztályom lesújtó munkaerő piaci kilátásai és lepusztult mikrokörnyezete kontra internetes közösségi oldalak és média elhazudott valósága kontrasztjában embert próbáló feladat megőrizni az egészséges értékítéletünket nekünk huszonéveseknek + senki sem kérdezi meg a másikat "honnan van ennyi pénzed?miből futja erre vagy arra?"Mintha a nyolcvanasok nyomasztó parancsa az lenne, hogy "LEGYEN".Az erkölcsi intésre süket korosztályom érzéketlenségéért pedig pontosan az a szülő felelős, aki nem éri be az "eléggel" és tisztelet a kivételnek, de betegesen fél attól, hogy mit szól a falu és nincs/nem volt önálló szabályrendszere, következetessége a családi életmenetnek, gyereknevelésnek.A közerkölcs, vallási, jogi és családi hagyományok, ingadozó hangulatok, félelem zavaros kotyvaléka képezi sokaknak a gyereknevelés módszertanát a rendszerváltás után. Úgy nőttünk fel sokan, hogy otthon mást sem hallottunk a szüleinktől azon kívül, hogy NEM ELÉG.Kinek nem elég ami van? Egy jó tanácsot fogadj el kérlek tőlem. Tanítsd meg a fiatal felnőtt fiadat arra, hol kell megállni, mennyi az elég, kérdezd meg, hogy mennyi pénz elegendő összegszerűen havonta ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében, hogy azt érezze, előre és nem hátrafelé halad. Tanítsd meg tervezni!Szembesítsd!Mutass példát!

Az iskolában minket arra tanítottak meg alsó tagozattól egyetemi szakvizsgáig, hogyan biflázzunk be száz meg száz oldalakat szinte szó szerint. Az erkölcsi nevelés a szigorú jogszabályi kötöttségek miatt tekintsd úgy, hogy kimaradt az iskolai nevelésből, teljes egészében a szülőre hárult a feladat.A felsőoktatásra ez fokozottan érvényes. Ha a fiad felsőoktatásban tanul, tanult, tanulna tovább, izzasztóan fontos, hogy veletek, az odaadó és megértő szüleivel együttműködjön, mert egyedül ezek szerint MOST nem megy.Hangsúlyozd az együttműködés szükségességét.A párkapcsolatok többsége összekapaszkodás, de partnerség és kompromisszum híján.Ami nem rántja ki a gödörből, hanem pont ellenkezőleg.Látszólag készre csinált huszonéves kisfiúk és kislányok nem embert akarnak faragni egymásból, hanem gyönyörködni és gyönyörködtetni magukban, másikban, közös önmagukban. Az egyetemista barátnőről...Ne kérdezz rá semmire, ami a párkapcsolatát illeti, kezeld úgy, mintha nem is lenne.Előbb-utóbb nem lesz.Szerintem a csaj rossz hatással van rá.Egészen egyszerűen "követelőzik" az egyetemista barátnő még ha nem is direktben teszi ezt és jó szándékú alapvetően.Gyanítom a fiadba egy elveszett olajmágnást vagy vegyészmérnök professzort képzel.Hamis illúziók.Tovább zabálják a fiad önbecsülését,idejét, amire most nagy szüksége lenne, hogy kimásszon a slamasztikából a segítségetekkel.Igen, a felelősség a tiéd kedves Anyuka, egészen egyszerűen azért, mert anya vagy és a gyermeked születésétől a halálodig nincs nyugtod a gyermeked felől.Ezt a kérdést is azután tetted fel interneten, hogy meglopott több ízben a saját véred és az is maradt.Ez saját, belső késztetésed, hogy segítsd a fiad, nem a fiad a hibás azért, mert esetleg elfáradtál a teher alatt 24 év után.Anya vagy.A fiadnak pedig pénz kellett, mert beteg és fáradt.Gyógyuljatok együtt!Gyógyítsátok egymást.Tedd meg amit tudsz és feküdj le éjszaka azzal a tudattal, hogy Te mindent megtettél.A fiad fog rajtad segíteni évek múltán, ha egyedül maradsz magatehetetlenül.A család a családtagokból áll és a tagoknak jól felfogott érdeke segíteni egymást, ha valamelyik lerobban.Ahogy jelen esetben a fiad.Ki segítene rajta?A követelőző egyetemista barátnő?Esetleg egy másik?Nem...Erre nem tanítottad meg, nem döbbentetted rá, próbáld meg!Soha sem késő...és fejben kezdődik és végződik minden.A fiadnak szüksége van rád.

Kedves Évi59!

A fiad nincs felkészülve az önálló életvitelre. Senki sem készítette fel az önálló életre. Ezzel persze nem mondtam újat. A fiad valószínűleg nem tart MÉG ott, hogy értékelje a család mint háttér jelentőségét és kivételességét 24 évesen. Későn érő típus, amit 9/10 elmondhatok a korosztályomról.Görcsösen ragaszkodhat a kényelmes élethez, ugyanakkor megteremteni MÉG nem tudja magának és látja, amit én is látok, hogy mennyi erőfeszítés árán érheti el ugyanazt a komfort fokozatot vagy többet ebben a gazdasági helyzetben.Nevezhetjük pejoratívan pán péter szindrómának az állapotát, de segíteni akarsz a fiadon gondolom és nem megbélyegezni egy életre. Körülnézett a felnőttek világában, megrémült és elmenekült első nekifutásra.Nem tudja, hogy melyik végét fogja meg a gyeplőnek.Tudja és érzi, hogy önállósodnia kellene és a barátnő és haverok szemében sem akar lúzer lenni egész életére.A szülei is sürgetik a függetlenedést, de körbenézett és látja, hogy egyelőre egyedül nem megy és nem lenne ésszerű lépés visszalépni egyet.Az albérlet kemény pénzekbe kerül, a mindennapi megélhetés költségeivel pedig nagyon is tisztában vagy.A fiad az aggályoskodásával, hisztériájával arra akar rámutatni, hogy "Anya, vedd észre, hogy egyedül nekem ez MÉG itthoni viszonylatban nem megy" nem egy példát tudok közvetlen környezetemből arra, hogy az idősebb korosztály is kőkemény megélhetési problémákkal küzd.A füvezést említsük egy napon a dohányzással, nálunk ugyan nem legális, 18 órányira innen már unalmas és megszokott kelléke a hétköznapoknak. Amikor túlzásba viszi valaki...az más tészta és szakorvosi segítséget igényel a leszokás. Az egyetemista barátnő makulátlanul megfelel a közízlésnek, a fiad pedig kapaszkodna a szoknyájába és gyanítom fülig szerelmes. Vesztére és ha végre felocsúdik az önsajnálatból szerencséjére ugyanaz az értékrendje, mint a szüleinek. A párválasztás miatt írom ezt. Bizonyára tisztában van vele, hogy a magasiskolát végzett és akkurátus barátnő ideig-óráig marad vele együtt, ha nem rázza magát gatyába. Azt gondolom, a felelősség és elvárások súlya alatt mostanában roppant össze a fiad.Eddig bírta és rá kellett döbbennie, hogy felnőtt emberként is ugyanaz a gyermek maradt.Mindannyiunk ugyanaz a gyermek marad legbelül, csak a napirendünk különböztet meg egykori gyermeki önmagunktól.Ezt meggyőződésesen hiszem és vallom.Szülő, iskola, barát, barátnő, munkaerő piac= elvárások tömkelege és mindenhol meg kell felelni, férfivá kell érnie hirtelen.Ráadásul a fiadnak is voltak tervei és álmai gondolom, csak nem váltak valóra és kilátástalannak tűnnek most.Újra kellene gondolni!El kellene gondolkodtatni!A válasz nagyon egyszerű.Meg kell értetned a fiaddal, hogy bármit mond, bármit tett/tesz, tetszik/nem tetszik a fiad marad és rajongásig szereted a lelked mélyén.Fontos, hogy oldottan és tabuk nélkül tudjatok beszélgetni egymással és csak akkor indul be a gépezet.Úgy látom a fiad pontosan tabukat döntöget a maga módján.Neked drága anyuka kevesebbet kellene adnod a közvéleményre, ugyanis a fiad a zavaros viselkedésével speciel erről próbálja lenevelni a szüleit.A fiaddal szemben kialakult gátlásaidért a pesszimista és vádló közvélekedést okold, ne a fiadat.Nem a fiad épített közétek falat, hanem a közerkölcs amit vallasz és a nézeteid a világról.Visszaütni egy 24 éves fiatal felnőttnek szavakkal/tettleg már felesleges. Mindössze agressziót és kétségbeesést szül mindkét részről.Értesd meg vele kérlek, hogy nagyon szereted a szíved mélyén.Mindezt tedd akként, hogy amikor meglátod a fiadat, nem egy makrancos és depresszív huszonévesként gondolsz rá, amitől kinyílik a bicska a zsebedben, hanem elképzeled a kicsike mosolygós fiacskádat, akinek nagy falat most a felnőtté válás.Fejben dől el.Egyedül Te tudsz neki adni elegendő muníciót ahhoz lelkiekben, hogy felálljon végre és leporolja magáról a koszt, amiben meghempergőzött. A fiad próbára teszi a családi kapcsolatokat.Az anyai szeretetet.Kiélezett a helyzet annyiban, hogy ha negatív visszacsatolást kap, sorstragédiaként éli meg és teljesen hátat fordít nektek.Anyagilag mindenképpen megéri, de téged egy életre megnyomorít majd a tudat, hogy nem mutattad ki a szereteted, pedig a fiad csak nyavalyog egy érett felnőtt férfi bőrében. Az öngyilkossággal fenyegetőzést tudd a helyén kezelni, nem egy becstelen briganti a fiad, kizárólag az anyai figyelmedre és megértésedre pályázik a maga furcsán hisztérikus módján.Mástól nem kapja meg.Nem is fogja.Amit adni tudsz neki, az pótolhatatlan egész életére.A fenyegetőzést ennyiben érdemes komolyan venni.Igen, a fiad depressziós, de ha nem akar elmenni önként szakemberhez az még nyilvánvalóbbá teszi azt, hogy valami olyasmire van most szüksége, amit szakorvos, idegen nem adhat meg: szülői útmutatásra és önzetlen szeretetre.A "leválás" első és megkerülhetetlen fázisa amit átéltek.Nem mindegy, hogyan zajlik le, mert abszolút pozitív rosszabb esetben negatív irányba határozza meg a későbbi felnőtt létet.

Én 25 éves vagyok,és hasonló a problémám.Bár nem egészen.

Van egy betegségem,ami miatt akárhogy is nézem,sosem fogok tudni munkát végezni.Nem tudok a lakásból hosszabb távon távol lenni,mert baj lenne belőle.Az egész gimit szorongásban éltem le miatta.Testi fájdalmakkal.De ezt senkinek nem mutattam.

Most én is úgy vagyok,hogy húzom,halasztom,ahogy lehet a sulit,nem is akarok túlleni rajta,mert tudom,hogy nem vár rám utána semmi.Én is rendszeresen edzek,azt is csak itthon,mert nem tudok a lakásból kimozdulni hosszabb időre.És már megfordult a fejemben,hogy a testemmel fogom megkeresni a kenyeremet,mert muszáj lesz.Egyelőre más megoldást nem találok.

Megjegyzem,gimiben kitűnő tanuló voltam.De sajnos ez semmit sem ér,ha beteg vagy.

Mellesleg sajnos a szüleim időközben totál alkeszek lettek,teljesen leépítik magukat.Köztük sincs rendben minden és nekem még két kisebb tesóm is van.

Mellesleg nekem soha nem volt párkapcsolatom,sőt szűz vagyok és meleg.Bárkit megkaphatnék,ha a külső elég lenne,de sajnos a betegségem olyan,ami miatt normális életet nem tudok élni.És ez csak egyre rosszabb lesz.Már most azt érzem,hogy lemaradtam mindenről.

Szerencsére én diákhitelt soha nem vettem fel.

Hát rajtam ez nem segít,de legalább megnyugtattalak,segítettem neked,hogy ezerszer rosszabb helyzetben lévők is vannak a fiadnál.

Nem tudom mi lesz a vége,most nagyon gondolkodom az erotikaiparban,ki kell használnom még fiatal vagyok,de ha az sem fog menni,akkor nem tudom mi lesz,marad az öngyilkosság...