Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Depressziós nagykorút (24...

Évi59 kérdése:

Depressziós nagykorút (24 éves) hogyan lehet szakorvoshoz eljuttatni?

Figyelt kérdés
A fiunk, aki 24 éves, állandóan depressziós tüneteket mutat: nincs kedve felkelni, nincsenek céljai, sem tervei. Állandóan panaszkodik, hogy nincsenek barátai (van egy kedves, céltudatos, egyetemista barátnője, nem tudom, meddig tart ki a fiam mellett???), senki nem tartja vele a kapcsolatot… Panaszai szerint neki nincsen jövője, ő – szavai szerint - fillérekért nem fog dolgozni. Munkaügyi központba nem megy el, nem fizeti maga után a tb-t, nincs tanulói jogviszonya, sem munkahelye, csak lóg a levegőben, és tervei sincsenek. El nem tudom képzelni, hogyan tudnám eljuttatni orvoshoz, ha valóban (nem csak nekünk játssza el a tüneteket, hanem tényleg baj van vele. Azért merül még ez is fel bennem, mert érettségije után kb 5 évig eltartottuk, közben ide-oda beiratkozott, de nem végezte el a sulikat, dolgozni nem ment, hogy edzésekre járhasson. Aztán (és persze közben is) többször meglopott bennünket, pénzt, minden ékszert elvitt, így kb a 6. ilyen alkalom után kiraktam otthonról, haveroknál csövezett, majd az albérleteket kezdte el járni. Most a harmadikban van. Az apja unszolására anyagilag támogatjuk, (az albérleti + rezsi kb felét fizetjük helyette, elvégre férjem szerint mégiscsak az egyszem fiacskánk, akiről életünk végéig kötelességünk gondoskodni. Ha tényleg beteg, hogyan tudjuk eljuttatni pszichológushoz, vagy rávenni arra, hogy változtasson az életén, mert ez az út csakis lefelé vezet? Én most drasztikus pénzmegvonást akarok bevezetni, hiszen mi is alig tudjuk fennmaradni anyagilag, a férjem szerint ezzel öngyilkosságba hajszolom a fiunkat. Melyik utat járnátok ti? A férjem közben egyre betegebb, mi van, ha teljesen lerobban?

2013. febr. 26. 15:29
1 2 3 4
 31/36 anonim ***** válasza:

"Gyakorlatilag nem ismerik el,mint betegséget,mert nem látják rajtad,hogy szenvedsz.Ép a kezed,lábad.Az,hogy belül mid fáj,nem látja senki. "


De te nem is azt akarod, hogy elismerjék, hanem azt, hogy elmúljon, nem?

Meggyógyítani nem tudlak, de megtaláltam a nevét: Pauresis

[link]


"Paruresis (/ˌpɑrəˈriːsɪs/ PAR-ə-REE-sis) is a type of phobia in which the sufferer is unable to urinate in the (real or imaginary) presence of others, such as in a public restroom. The analogous condition that affects bowel movement is called parcopresis."


A paruresis a fóbiának egy típusa. Az ebben szenvedő ember képtelen vizelni mások (vélt vagy valós) jelenlétében, mint például a nyilvános wc-kben. Ehhez hasonló betegség a parcopresis, ami a bélmozgást befolyásolja.


A kezelésnél kb. azt írja, hogy Monroe Weil fejlesztett ki egy olyan módszert, ami kombinálja a levegő-visszatartást az "in vivo deszenzitizációval" (az elő szervezeten belüli (?) elérzéketlenítéssel - meg ne kérdezd, hogy mi ez :S). A Nemzetközi Pauresis Egyesületnek van erről információja a honlapjukon: [link] persze angolul.

Youtube videók vannak róla:

http://www.youtube.com/watch?v=63LWQLhOZzo

Gyógyszeres kezelés is lehetséges, (itt felsorol egy csomó erős drogot, amit nem ajánlanék senkinek) amivel lecsökkentik a feszültséget és ellazítják az izmokat annyira, hogy vizeletmintát tudj produkálni.


Itt meg kb. olyanokat írnak, mint én. Szép lasan, hónapok alatt állítólag meg lehet tanulni mások közelében vizelni: [link]


A betegségre még így is rá lehet keresni: bashful bladder, bashful kidneys, mental cloggery, stage fright, pee fright, urophobia, pee-shyness, the slow dribbles, creeping pee-pee, public piss syndrome, shy bladder syndrome.


Na. Ezeket nem azért írtam ide, hogy kiosszalak, hanem, hogy ne keseredj el, mert van neve. Nem tudom, hogy van-e ma kis országunkban olyan " behavioural psychotherapist", aki tudna neked segíteni, de mostmár tudod, hogy máshol foglalkoznak vele. Ez is lehet egy cél, hogy a sok szar munkából gyűjtött zsebpénzzel kimész, egyéb szar munkák -> terápia, és ha akarsz visszajöhetsz, és pisilhetsz a körúton.

2013. okt. 29. 13:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/36 anonim ***** válasza:
Hallottam már erről,igen.
2013. okt. 29. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/36 anonim ***** válasza:
Sosem használnék drogokat,azért,hogy megszűnjön,már volt aki ezt tanácsolta,de nem akarok egyik bajból a másikba csöppenni:)
2013. okt. 29. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/36 anonim ***** válasza:

Amúgy öcsém pedig pánikbeteg.Nem tud felszállni a buuszra,mert rosszul lesz.

Neki is tanácsolják,hogy szokjon rá nyugtatókra.

De sok pánikbeteg függővé válik tőle és még rosszabb lesz:(

2013. okt. 29. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/36 anonim ***** válasza:
Történt azóta valami változás?
2016. jún. 16. 18:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/36 Szakmayer válasza:
Az a probléma, hogy a mai fiataloknak nincs jövő képe. Ha valaki akkor ti szülők tudjátok ki hozni ebből a mélységből. Felszínre kell hozni a problémát. Sok fiatal abba a hibába esik bele, hogy látja másoknak az ölébe hullik minden, nekik pedig egy életen át dolgozniuk kell a töredékéért. Könnyen akarnak pénzhez jutni, nem érdekli őket a következmény, szabadon akarnak élni. Túl nagy kihívás az élttel járó felelősség és erre még nem állnak készen. A kilátástalanság a napi robot tárul eléjük, és az hogy életük végéig húzni kell az igát.Kifogásokat keres a munka vállalásra, mert nem akar részese lenni a robotoló társadalomnak. Nektek kell benne tudatosítani, hogy dolgozni muszáj s ha pozitívan áll a dolgokhoz akkor sikerül normális és teljes életet élni.
2016. dec. 28. 10:00
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!