Hová vezet a tartós sikertelenség és a frusztráció?

NEM ÖNSAJNÁLATra gondolok! Hanem arra, hogy ezerszer változtattam a nézőpontjaimon, ezerszer elhintettem a pozitív gondolkodást magamban, ezerszer átvettem, hogy ne toljuk másra a felelősséget és rengeteg pozitívgondolkodó és életmódváltó tanulmányt elolvastam, sokmindent el is követtem/követek a kitörésért, de ciklikusan mindig oda jutok vissza, ahonnan elindultam. Rájövök, hogy az egész pozitivizmussal csak elhesegettem a dolgokat, mintegy homokba dugtam a fejemet, ámítottam önmagamat, szinte bűntudatot éreztem, hogy eddig is hány évemet rontottam el, holott elvileg mindenért én vagyok a felelős. Csak a baj az, hogy hiába nem veszünk tudomást róla, sok olyan külső körülmény van, amire akkor sincs ráhatásunk, ha isszuk Csernus és Müller Péter szavait. Az egzisztenciális ellehetetlenülés, az ún. "válság" NEM TŐLEM FÜGG!!! És hiába próbálom azt nézni, hogy ne sipákoljak, hanem azt nézzem, hogy mit tehetek, egyre inkább csak a saját tehetetlenségemet élem meg.

Hova fog ez vezetni?