Ez betegség? Vágy vagy Lelki halál?

Nem. Inkább úgy tűnik mintha túl könnyen kaptál volna meg túl sok mindent, ezért képtelen vagy értékelni bármit is. Egyszerűen csak túl sok időd van. (vagy hívhatod depressziónak is ha úgy tetszik)

Ha valami nagy közös célra gondolsz a élettel kapcsolatban, akkor az csak annyi, hogy minden szükségleted ki legyen elégítve -> boldog legyél. Csupán emiatt kell tanulnod, dolgoznod, szaporodnod, mert a világunkban nagy vonalakban ezek szükségesek hozzá, hogy élni tudj, boldog tudj lenni. Igazából a társadalom szempontjából egy élet nem igen számít, de ha nem élsz akkor boldog sem tudsz lenni.

A hit nem arra van, hogy valaki segítsen, hanem arra, hogy elhidd, hogy képes vagy segíteni magadon. A hit arra van, hogy az embereket irányítani lehessen. A hit arra van, hogy célt adjon. A hit arra van, hogy el tudd hinni, hogy van értelme az életednek, stb...

Mindenesetre kevés 16 évesben fordulnak meg ilyen mélyen szántó gondolatok.

Beszélj erről valakivel, valakivel aki megérti! Ez segíthet. Kikkel beszélj erről a témáról? Hasonló gondolkodókkal. Nem a vallásos háttér miatt, de lelkészek és papok igen jó beszélgetőpartnerek, lelki útmutatók (legalábbis eddig így tűnt, meg ez hozzá tartozik a hivatásukhoz).

Mindenesetre szimpatikusak a veszélyes kérdéseid. Kiért/Miért élsz, összességében: mi az élet értelme? Nagyon komor hangulatod lehetett éjjel, ha ezen töprengtél. Vitasd meg olyannal akit szintén érdekel ez, bár nem jellemző ez a gondolkodás az emberek többségére, és a korosztályodban újra megjegyzem: nem biztos hogy sokan meg fogják ezt érteni.

Én azért örülök, hogy ilyen fiatalok is vannak, és remélem hogy zöld ágra vergődsz idővel! Az emberi elme nagyon összetett rendszer, és Te pont abban a korban lehetsz, amikor ez a rendszer alakul. Mentális egészség témához tetted fel a kérdést, beszélhetsz pszichológussal is, úgy gondolom hasznos lehet az is! Nem azért mert beteg vagy, hanem mert járatni kell az agyadat, és jó ha ebben van egy szakértő partnered, aki közben segíthet.

Ugyanígy voltam én is csak azzal a különbséggel, hogy nem volt barátnôm csak majd 21 éves koromban, szóval engem el se hagytak,azt se tudtam milyen megfogni egy lány kezét:) Én is úgy éreztem hogy meg kell halni és milyen szar. Aztán most már más a helyzet.

Depressziós vagy szerintem és ezen kell segíteni. Ha eltûnik a depresszió eltûnnek az ilyen nyomasztó gondolatok. Az élet értelme kérdés nehéz dió. Mindenki máshogy válaszolja meg magának. Már ha meg tudja. De egy idô után azért mindenki eljut oda hogy választ adjon erre magában.

Egyáltalán nem biztos hogy megvetnek az emberek, simán lehet, hogy csak te hiszed azt, fôleg úgy hogy belesüllyedsz az önsajnálat mocsarába.

Depresszión pedig például orvos segíthet. Vannak gyógyszerek, amik igencsak javítani tudnak a kedélyállapotodon.Ez persze megosztja az embereket, vannak akik szerint az orvosi segítség csak pénzlenyúlás és semmi értelme: ôk azok, akik belül erôsek és egyedül is ki tudnak mászni a bajból. De vannak olyanok akiknek igenis kell segítség.

" - Miért/Kiért élek ? " - Elsősorban magadért, másodsorban az élet során fogsz találni egyéb célokat is, amelyek éltetni fognak.

" - Mi értelme a sok tanulásnak és munkának ha egyszer vége? " - Mert addig, amíg " vége ", élned kell és ennek megvan az ára.

" - Mi várhat rám a túlvilágon?vajon jobb mint itt? " - Ez egy érdekes kérdés. Nyilván a választ mindenki csak sejti, mindenki megválasztja, hogy miben akar hinni, éppen ezért ostobaság volna rákényszeríteni valakire a saját hitedet.

Én azonban leírom az én véleményemet, amelyben semmilyen fanatikusság vagy vallási irányzat sincs: ha nem teljesítesz jól ebben az életben, miért várnál jobbat a következőben ? Elvégre ha egy kicsit a " dobozon kívül " gondolkodunk, akkor esetleg rájövünk arra, hogy bármilyen létezési formában, bármilyen életben, akadhatnak problémák, és ha a JELENLEGI problémáinkra nézve azt gondoljuk, hogy " ez nekem sok " , akkor feltevődik a kérdés: mihez viszonyítva is " sok " ? Még mindig olyan soknak gondolnánk a problémáinkat, ha például Afrikában élnénk, egyik járványból a másikba süppedve, étel és fedő nélkül ? Vagy ha épp visszamennénk az időbe, a 17. századba mondjuk, Anglia valamelyik szegényházába, ahol 18 éves korig ki nem engednének bennünket, és addig évekig dolgoznunk kellene reggeltől estig, 1 tányér levesen élve ?

Szóval nehéz nehéz a mai világban, de azért ha végiglapozzuk egy kicsit a történelmet, akkor akad jópár dolog, amiért ma hálát adhatunk az égnek, noha ezek ritkán jutnának eszünkbe, mert alapnak tartjuk, hogy van saját lakásunk, van mit ennünk, bármikor kimehetünk friss levegőt szívni, és még aludhatunk is éjszaka 9-10 órát- csakhogy ezek a dolgok nem voltak mindig lehetségesek.

Mindezt azért írom, mert az ember meggondolatlan, hálátlan és ostoba- mert aki valóban okos az felismeri a lehetőségeit, felhasználja az előnyeit és háttérbe szorítja a hátrányait.

Ahogyan egy hollywoodi idézet volt anno: “ Az élet nehéz. S nehezebb, ha hülye vagy. “

Az nem megoldás, ha csak mézás mázas beszélgetéseket folytat veled valaki. Ilyenkor a legjobb az, ha csattan a szemed előtt az ostor és felébredsz, hogy valójában milyen világ is van odakint.

Most még 16 éves vagy, bele vagy szorulva a kamasz nyomorba és azt hiszed ez a csúcs, pedig nagyon nem. Amit te most átélsz az csak a dolgok kezdete, egy fajta rádöbbenés arra, hogy mi is az élet és mennyire céltalan az ember mindaddig, amíg nem kezd valamit magával. Viszont azzal is szembesülnöd kell, hogy tulajdonképpen egyedül vagy és egyedül kell talpra állnod- elárulom, hogy a szüleiden kívül ( de akár még őket is ki lehet hagyni ) SENKIT nem érdekel, hogy mi van veled, hogy élsz-e vagy épp öngyilkos leszel a következő pillanatban. Lehet páran meggyászolnak, de minden dolog 3 napig tart. Azután már a kutyát sem fogja érdekelni, hogy mi volt veled.

Durva világ ez és ha lenni akarsz valaki, akkor azért tenned kell. Nem vagyunk egyformák, van akinek nehezebb az élet és van akinek könnyebb, de ez is az élet része, hogy nem indulunk ugyanarról a szintről, mégis arra kell törekedni, hogy a lehető legmagasabbra jussunk- mert nincs kinek magyarázni a kudarcokat. Lehetsz szegény, beteg, bánatos, búskomor, balszerencsés, akármi- senkit nem érdekel. Csak az számít, hogy mit az amit tenni tudsz és mi az, amit meg is teszel. Ezenkívül magyarázhatsz bárkinek bármit, mert maximum meghallgatnak, de ezenkívül csak az a tiéd és csak azt tudod felmutatni, amit a saját kezeddel érsz el.

Ha semmit érsz el, akkor semmi vagy. Kegyetlen igazság, de így van. Az életben nem elég filozofálni és mély gondolatokat fűzni- bizonyítani is kell.

A kérdésedre válaszolva végül is: meghalni könnyű. A halál utáni vágy úgymond természetes dolog, főleg olyasvalakinek, akinek nem megy az élet.

Viszont a kudarc a jellemed részévé válik. Én hiszem azt, hogy a túlvilágra is azt viszed, amit itt elértél. Nem pénzre gondolok, nem autókra és egyéb materiális dolgokra- hanem a jellemedre. Ezért kell vigyázni, hogy kivé is alakítod magad ebben az életben- valahol még számon fogják kérni.

# 8 - Ez így van, a túlvilág nem garantált. A mostani életben elért teljesítménnyel való elszámolás nem garantált. Semmi sem garantált, ez az, amire az ember rájön az életében, amikor eljut egy adott szintre.

Viszont talán meg kell érni ahhoz is, hogy az emberben tudatosuljon az, hogy pont ez mutatja meg, hogy mennyit érsz: az, hogy mit teszel akkor, amikor semmi sem garantált.

Mert látod, ha azt gondolod, hogy te ravasz vagy, akkor az élet még nálad is ravaszabb, ugyanis semmit sem tár fel előtted: nem mutatja meg neked előre, hogy mi lesz veled, sem azt, hogy egyáltalán lesz-e veled valami. Neked hagyja meg a döntést, hogy azt válaszd, amit akarsz.

Gondolj csak bele, mennyire egyszerű és értelmetlen volna az, ha mindenki tudná pontosan, hogyha jót tesz akkor majd a sors megjutalmazza, illetve ha rosszat tesz, akkor a sors majd megbünteti. Volna így értelme a jóságnak ? Jónak nevezhető-e igazán egy olyan ember, aki csak azért tesz jót, hogy biztos jutalmat kapjon érte ? Na ez az, amin érdemes elgondolkodni.

Ha mindent előre tudnánk, akkor valójában nem volna értelme a szabad akaratnak.

A Bibliában levő Teremtés történetét hosszú ideig értelmetlennek találtam. És itt most hangsúlyozom, hogy nem a Biblián van a lényeg, hanem maga Ádám és Éva történetén, mint szimbólum.

Ugyanis mindig arra gondoltam, hogy minek büntette meg Isten az embert, ha egyszer szabad akaratot adott nekik ? Oké, megparancsolta, hogy ne nyúljanak az almához és főképp azt, hogy a SZAVÁT ne szegjék meg, de ha az ember nem tudta, hogy mi lesz, akkor miért kapott büntetést ? Na de itt jön a lényeg: az ember választási lehetőség elé került és választott. Választhatta volna azt is, hogy hallgat arra, amit megparancsoltak neki, de ő a másik utat választotta. Tulajdonképpen Isten büntetésének lényege az volt, hogy „ Ember, engedetlen voltál ! „ – Innentől kezdve már lényegtelen az, hogy utólag megbánták amit tettek, mert akkor hozták a rossz döntést, amikor meg kellett mutassák azt, hogy milyenek is ők valójában.

Ilyen a modern ember is, akárhogyan is csavarnánk: az vagy, aki vagy olyankor is amikor senki nem lát, senki nem hall és senki nem tud rólad. Akkor mutatkozik meg az igazi jellemed, amikor egyedül vagy és nem tudod, hogy mit hoz a jövő. A döntéseid mutatják meg, hogy ki is vagy te valójában.

Ezenkívül pedig ha hátat fordítasz az életnek, akkor az élet is hátat fordít neked- nem egy jó biznisz.