A pszichológusom a 6. elbeszélgetős alkalom után kijelentette, hogy nem vagyok alkalmas pszichoterápiára mert elhárítom őt illetve kitérek előle. Mit tehetnék?

Tűnsz.... :) Aranyos. Szóval én tűntem valamilyennek, ezért te ezt írtad hozzám:

"Ha a világot rossznak látod, akkor is csak saját magadból projektálsz, persze lehet, hogy ilyen önállótlan balfék vagy, a személyiséged meg olyannak tünik, aki a szintén nem normális embereket vonzza be, és evvel meg is teremted magadnak az elképzelt világodat.

Egy értékes embernek, szerintem nem is nagyon tűnsz érdekesnek, így nehezen ismered meg, azokat az embereket akik mellett jó lenni."

Nem fogok neked semmit bizonygatni, mert egy senki vagy, aki a saját frusztrációját másokra vetíti ki. Ugyanis közelébe nem jártál az én személyiségemnek, se a kapcsolataimnak, sem annak, hogy milyen eredményeket értem el az életben. Így csakis ez a lehetőség maradt.

Egyébként pedig fogalmam sincs róla, hogy te kivagy, de ettől független, neked sincs arról, hogy én ki vagyok. Annyira értelmetlen amit írtál, mint amit én most írtam neked. Remélem látod a példát benne, mellesleg ne válaszolj többet, nem ütöd a szintet. :) Nem a negatív kritika miatt, a stílusod miatt. Ja, hogy olyan mint az enyém? Nem, nem olyan. A tied színtiszta személyeskedés, én pedig általánosan beszélek az emberekről. Különbség.

# 34/36:

El kell szomorítsalak, de egyre inkább úgy érzem, hogy csak időpocséklás visszamennem. Egyszerűen a doki is azok közül való, akikről én beszélek. Élnek a kis álomvilágukban, felszínesen, (ön)tudatlan módon és ez nekik jó. Egyszerűek, nincs igényük.

Majd rájönnek az emberek, nem tudok mit tenni, kicsi vagyok hozzá és nem is akarok. Nem érdemlik meg. Nem foglalkozom azokkal a gondokkal többé amik miatt "szakértőhöz" fordultam. Az idő orvosság mindenre. :) Élem az életem és ennyi. Sziasztok.