Miért nem tudok beszélgetni senkivel?

Sehogy. Van egy-két ember akivel mindent megtudok beszélni, és érdekel is az amit mondanak, de amúgy emberiszonyom van. Utálom a sok kétszínű embert. Nem tudok velük jópofizni. A legtöbb emberrel a beszélgetés csak olyan vontatott, elkezdenek hozzám beszélni, és egyre halkabban hallom a hangjukat, mert gyakran nem is érdekel, hogy mit magyaráznak nekem. Olyan nekem a hangjuk mint a háttérzene a rádióban. Meghallgatom de tojok rá sokszor. Sokszor önző is vagyok, mert csak arra a részére figyelek a mondanivalóknak, ami nekem kell, utána meg mikor elkezd magáról beszélni, megjelenik az én kis világom, ahol már nem is hallom:)mikor volt szerelmem, nem is kellett senki más. Örültem, hogy mindig vele lehetek, és senkire nem volt szükségem. de mikor már nem volt magányosnak éreztem magam, és sokszor voltam úgy, hogy muszáj emberi hangot hallanom, de nem azért mert annyira hiányzik, hanem azért, hogy ne legyek olyan depis, kicsi társaságom legyen.Persze azt a kevés barátomat sem hanyagoltam el a szerelem mellett, de akkor kevesebbet voltam velük, mert szerelmes voltam ugye ez érthető. Annyira utáltam mindenkit, tisztelet a kivételnek mikor már elvesztettem a barátomat. Minden fiút mert nem ő volt. Azt is akik boldogak voltak. De már ezen túl vagyok, maradt az általános emberutálat, közömbösség:) közömbösek az emberek, nem érdekelnek, nem érdekel a mondanivalójuk ha nekem semmi hasznom nincsen belőle, nem érdekel a nyomoruk. introvertált embertípus vagyok, és az ilyenek szinte az egész életüket a saját kis lelkivilágukban élik le. Zárkózottak. Bizalmatlanok. Óvatosak. társfüggő is vagyok szerintem, mert gyakran érzem, hogy ha nincsen mellettem társ, akkor már senki nem is érdekel, mert nincsen értelme semminek. Ennek ellenére nem vagyok depis, egyedül is próbálok küzdeni, hogy előrébb jussak, és elérjem a céljaimat, de ez az érzés mindig bennem van! Az érdeklődést ne lehet erőletetni, vagy meg van, vagy nincsen. Azt tudom tanácsolni, hogy keress olyan embereket, akik akár egy kicsit is hasonlóak hozzád, és velük hátha könnyebb lesz, és érdekessé válnak számodra!

Szeretem az én kis világomat, mert ott senki nem tud megbántani, és mindenkit szeretek! Megvan mindenem ami kell. Még az én kis zsánerem is, akit szerethetek:)Aki sajnos nem hiszem, hogy létezik ezen a világon:(

Akkor az az igazság, hogy te nem is akarsz beszélgetni senkivel. Akkor mi a kérdés?

en is pontosan ilyen vagyok