Mitől van az hogy legalább 2-3 éve nem tudok senkivel se egy egészségeset beszélgetni?

Szerintem egy 17 éves fiúban (lányban) olyan rengeteg változás megy végbe (agyilag, testileg), hogy ezt nehéz feldolgozni. Jó barátot pedig, aki megérti a gondjainkat, nem lehet minden bokorban találni Persze vannak emberek, akik fűnek-fának elmesélnek mindent, ami velük történt, közben a másikra nem is kíváncsiak - velük tényleg jobb is, ha csak "felszínesen" tartod a kapcsolatot.

Valószínűleg Te is olyan vagy, aki nem tud bárki előtt megnyílni - ez szerintem egyáltalán nem baj, sőt! így fogsz értékes embereket gyűjteni magad köré.

Tudod, haverod sok lehet, de igazi jó barátod csak egy-kettő.

(Nem kell rögtön pszichológushoz küldeni valakit, csak azért, mert egy kicsit maga alatt van....)

Nem a második, hanem a negyedik "nagyokos" voltam...

Először is: attól, hogy valakivel nem értessz egyet, nem kell rögtön így megnyilvánulni!

Másodszor: nem hiszem, hogy egy 17 éves fiúba azt kell belesulykolni, hogy csak a pszichológus lehet számára jó beszélgetőpartner - ha ez így lenne, akkor már nagy baj lenne.

Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor nem találja a helyét a világban, ez nem tragédia, hanem egy átmeneti állapot, amit a srác meg fog oldani saját magától. Fura lenne, ha mindnyájan a pszichológushoz szaladnánk, ha valami megoldásra váró problémánk van.

A kommunikáció az nem egy természetes velünkszületett dolog, hanem egy képesség, amit gyakorolni kell és el kell sajátítani.

Szükséges még egy érzelmi nyitottság/érdeklődés mások irányában, ez nem képesség hanem egy állapot. Az utóbbi eléréséhez gyakran hozzá kell nyúlni az alapvető személyiségi vonásokhoz.