Hogyan védjem magam szellemileg/mentálisan, és hogyan álljak helyt?
Pályakezdő tanár vagyok, eddig 1 év gyakorlatom van.
Az az észrevételem, hogy egyszerűen nem bírom az iskolai környezetet. Szeretem a gyerekeket és szeretek is tanítni, foglalkozni velük, de amikor 25-30 fős osztályban kell rendet tartani, tanítani, a nap végére kivagyok. :(
Egyszerűen nem tudom mivel fegyelmezni őket: azok a játékok, amelyek beleférnek az iskolai keretek közé, nem köti le őket, kivéve a jobb tanulókat (1-2), a jegyek sem érdeklik őket, egyszerűen röhögve írja be az 1-est is.
A többség semmi tiszteletet nem mutat, nemcsak mint tanár, hanem mint ember iránt sem.
Máshol is ilyenek a mostani tizenéves diákok általában?
Mit tudnék tenni, hogy ennyire ne fárasszon le a nap végére mindez?
Vagy egyszerűen adjam le az anyagot és ne foglakozzak, h ki tanul, ki nem?
Általános iskola felső évfolyamaiban tanítok. 25/L
válasza:Ugyanebben a cipőben jártam még nem is olyan rég, én pályakezdő szociáis munkás vagyok 26 éves.
Nálunk van egy örök érvényű szabály: Ha lejárt a munkaidőd, nem foglalkozol a munkahelyi dolgokkal.
Persze könnyű ezt mondani, de igenis át lehet vinni a gyakorlatba a következőképpen: Felruházod magad egy páncéllal, egy szereppel, ami csak és kizáróólag a munkahelyedet, a klienseidet szolgálja, a te esetedben gyerekeket, ill. a kevésbé szimpatikus munkatársaidra is ez a szerep vonatkozik. (Persze ilyen szakmában óhatatlan, hogy barátra is lel az ember a kollégák között.) Amikor pedig mindent elrendeztél, és kilépsz az ajtón legyél önmagad. Mondanom sem kell, de ez több év, mire kialakul, én még ajánlanék, valami pszichodrámát, önismereti csoportot, ami fejleszt és te még tovább tudod fejleszteni magad.
A lehető leg kevesebb munkát vidd haza, amit csak lehet, benn a munkahelyen csinállj meg! Ne hagyd, hogy a munkád legyen a magán életed!
Sok sikert, és erőt kívánok!
válasza:Én egy férfi tanár vagyok 35 éves, gimnáziumban tanítok, ott is van egy-két olyan emberke aki nem akar szót fogadni de én elég jól tartom a rendet , az én óráimon mindig csend van. Azt ajánlom hogy ha játékkal nem tudod megoldani ezt a problémát akkor vezess be nagyobb szigort, hidd el ez hogy röhögve írják be egyest megy egy darabig de majd ha megbuknak más lesz a véleményük! Nyugodtan legyél szigorú persze egyben szeressenek is amennyire lehet.. Nekem ez működik..
Sok szerencsét
Köszönöm szépen mind a két választ, ami eddig érkezett.
Próbálok én is minél kevesebb munkát hazahozni. Pl. dolgozatokat a lyukasóráimban javítom, ill. az óravázlatok nagyobb részét is ekkor írom meg, stb.
Az is jó ötlet, hogy felveszek egy olya szerepet, amit elhagyok miután vége a munkaidőmnek!
A 2. válaszolónak:
Valószínű, hogy a jegyet "fegyelmezési eszközként" is fogom használni bizonyos mértékben, ha más eszköz, ami használna nem áll rendelkezésemre.
Várok még további hasznos tanácsokat, ha lehet.
Köszönöm az eddigieket! :)
válasza:Szia! Én egy harmadéves szocped hallgató vagyok és épp a múlt félévben volt szó erről. Meg szoktátok beszélni egymás között ezeket a dolgokat a kollégáiddal? Nem mindegy, hogy állnak hozzá a munkájukhoz és hogy mennyire tudtok együttműködni, mennyire segítőkészek. Jó lenne, ha meg tudnád ezt valakivel osztani, mondjuk ami nem jellemző gyakorlat, de hátha esetleg van szocped az iskolában vagy valami megbeszélésre van lehetőség? Esetleg mentálhigiénés valaki?
Nagyon fontos lenne kialakítanod valami olyan hobbit, elfoglaltságot, ami semmiképp nem függ össze a munkáddal, ami kikapcsol, és ezt gyakrabban tedd meg.
Esetleg valamilyen tréninget, vagy csoportot ajánlanék ami kommunikációs vagy konfliktuskezelő. A lényeg, hogy valakitől kérjél segítséget, nem bűn az.
Sok sikert!
A kollégáimmal jó a viszonyom, segítőkészek is és szoktam velük erről is beszélni.
Viszont órán ugye "egyedül" vagyok a diákokkal, és ekkor van a probléma, amit a kérdésben említettem. Semmi tisztelet, és semmivel nem tudom őket lekötni (a 25-30 főből leszámítva az egy-két jobb tanulót, de még akkor is a többség viselkedése nagyon durva).
válasza: válasza:Még mindig én vagyok :)
Van egy nagyon-nagyon jó könyv, ajánlom figyelmedbe:
Thomas GORDON: A TANÁRI HATÉKONYSÁG FEJLESZTÉSE
válasza:Még mindig én vagyok :) Csak hogy miért mondogatom ezt a gyerek önismereti csoportot: itt egy nagyon szép példája a "nehezebb" gyerekekkel történő foglalkozásnak:
Szerintem nagyon jó elolvasni!
válasza:Az első vagyok!
Valamelyik nap eszembe jutott ez a kérdés amikor reggel öltözködtem.
Én elég extrém ruhákat, ékszereket stb. hordok, tehát nem kifejezetten divatos, de mindenképpen meghökkentő, másodszori ránézésre, még szépnek is mondható ruhákat részesítem előnyben.
A munkahelyemen van egy laza dress-code, ami a szolíd, kellemesen átlagos ruházatot várja el. Ezért én mindig váltó ruhában vagyok odabenn.
Ezt csak azért tartottam fontsnak megjegyezni, mert ahogy reggel gondolkodtam rájöttem, hogy sokkal nehezebb lett volna kialakítani azt a bizonyos szerepet a sajátos ruháimban.
Ezért neked is ajánlom, hogy ne csak viselkedésben, hanem öltözködésben is próbáld meg kialakítani a különbejáratú munkahelyi szerepedet. Szerintem megkönnyíti a dolgot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!