Kóros depresszió vagy csak rossz hangulat?

Úgy nőttem fel, hogy mindenünk megvolt, a apámnak jól menő vállalkozása volt. A problémák akkor kezdődtek, mikor bejött a válság és a cég kezdett csődbe menni. Szerencsére a csődöt eddig megúsztuk, de nagyon rosszul megy a cég, van, hogy a apám hónapokig nem hoz haza fizetést, ha igen, akkor is csak annyit, amennyiből éppen a számlákat ki tudjuk fizetni. Persze én nem vagyok az a típus, aki feladja harc nélkül, elhatároztam, hogy kézbeveszem a dolgokat. Eleinte saját vállalkozáson gondolkodtam, de most inkább külföldi munkát keresek. A válság első egy-két éve nagyon durva volt, kb kéthetente váltakozott az az érzés, hogy igen, meg tudom csinálni, majd én kirángatom a sz.rból a családomat és az, hogy nem sikerül, reménytelen a dolog, ebben az országban csak meghalni lehet és egyébként sem szeret engem senki (néha rámjön egy ilyen kényszerképzet). Aztán egy éve elkezdtem hinni Istenben, ez nagyon sokat segít, most kb kéthavonta tör rám a rossz.érzés max 1-2 napra. Eddig úgy gondoltam, hogy ez normális, hiszen nem egyszerű most az életem, hirtelen fel kellett nőnöm, kikerültem a védett környezetből, majd elmúlik, ha kicsit rendeződik az életem. De nemrég valaki mondta, hogy szerinte orvosra van szükségem. Szerintetek is? Mikortól számít a rossz hangulat depressziónak?