Mit tegyek? Elszököm itthonról, de nem azért, mert vernek.

Nekem vannak a világon a legjobb szüleim. Mindent megkapok, ami létezik. Imádom öket (anyát meg apát) és nem akarok fájdalmat okozni nekik. De utálom magamat, kövérnek és rondának látom magam. a suliban is kész katasztrófa minden, az a hely maga a pokol. Sokszor érzem úgy, hogy nem bírom, el akarom engedni ezt az egészet. Nagyon félek. Nincs egy barátom se, mert elvesztettem mindet. Gyűlölök én lenni, ez a szánalmas, gyenge, dagadt, ocsmány, értéktelen senki. A szüleim kívül senki nem venné észre, ha eltűnnék, de ők belerokkannának. Nem is akarok igazán meghalni, erős akarok lenni, és boldog, egy olyan ember, akit megérdemelnek a szüleim. Az életem viszont sikertelenségek sorozata, de minden az én hibám. Már próbáltam kilábalni ebből a gödörből, de nem ment. Szakember se tudott segíteni, egyfolytában csak az anorexiámmal foglalkozott, pedig az sokat javult. Mit tegyek, hogy tűnnek el, hogy a szüleimnek se fájjon?