Aki paranoid hajlamú, az miért vonzza be előbb vagy utóbb a valódi fenyegetést, támadást?

igen ezt olvastam valahol hogy bevonzza. aztán egyre nehezebb elválasztani, hogy mi a valóság és mi a fantázia. Ezért is kezelhetők nehezen a paranoid emberek.

Mindig van egy mag, ami a valósárból van, és arra épül fel a fantázia, mint egy karfiol, de ők az egészet valóságként élik meg. Azért olyan nehéz őket terápiára venni, mert a mag (valóság) miatt mindig van egy "de" válaszuk arra amikor próbálják rávezetni őket, hogy a nagy része a eszmerendszerüknek fantázia, kitaláció. Nincs betegségtudatuk. De mihelyt a "de" szót el tudják hagyni,akkor válnak alkalmassá a terápiára.

Amit mondtál, az helyénvaló lehet a bevonzás kérdésében.

ezt sokan félreértik. egy paranoiás ember nem csak fizikai támadástól fél. hogy megtámadják követik stb. ez sokkal összetettebb. felépít egy fantáziavilágot magának. esetleg embereket gonosznak lát, azt képzeli hogy ellene szövetkeznek, kihasználják őt stb. Szellemi bántalmazást él inkább át, nem fizikait (az pánikbetegség is lehet)

a paranoia inkább ilyen fantázia világ felépítését jelenti, hogy kitalációkban él, amit az ő agya kreált. Előbb utóbb mindenhonnan elmenekül, űzve érzi magát. nagyon megterhelő állapot folyton azon gondolkodni ki tehet neki keresztbe. ez fajulhat el a skizofréniáig, ahol már konkrét eszmerendszere van, esetleg hallucinál, és a fantáziavilágát teljes mértékben igazságként éli meg. Mint például hogy ő az anttikrisztus, és belelát mások gondloataiba, aztán úgy kommunikál emberekkel,mintha tudná mit gondolnak stb. Vagy ezek a vénasszonyok, akik feljelentgetik a környezetüket, hogy a szomszéd meg akarja ölni a virágcseréppel, mert DIREKT úgy teszi ki, hogy az a fejére essen.

csak azért nem árt tisztázni a fogalmakat, mert sokan azt hiszik a paranoia annyi hogy követnek az utcán. Az is biztos egy fajtája, de biztos hogy nem merül ki ennyiben, kell hogy legyen még valami mellék sztori hogy miért, mert akkor csak pánikbetegségről lehet szó, és szorongásról. A paranoiás embernek mindig van egy sztorija, amit unalmas óráiban gyárt, és folyton azon agyal, hogyan tudná összehozni a szálakat, amik ellene készülnek ebben az alattomos világban ami tele van gonosz emberekkel, akik CSAK neki akarnak ártani.

tehát állandóan gyanakszik embertársaira, mögöttes tartalmat tulajdonít az emberi viselkedéseknek. Félreértelmezi a reakciókat, és beleképzel nem valós tartalmat az emberek megnyilvánulásaiba. gyakran használja a "direkt" szót. már önmagában az sem normális, hogy a világ közepének képzelik magukat, mintha olyan fontos személyek lennének.

A kérdés, hogy mikor tudja leállítani a fantáziáját, és tud-e határvonalat húzni abban, hgoy ezt az egészet csak ő képzelte, vagy igaz.

nincs ítélőképessége, nem tudja meghatározni hogy ami inger éri, azt hova tegye. általában nem abba a dobozba teszi be, mint azt egészséges emberi kapcsolatokkal rendelkező társaik.

Aztán ha elkezd bízni valakiben, elkezd gyanakodni, hogy akkor az most mit tudhat, és belebonyolódik abba hogy "mit gondolhat hogy én mit gondolok, hogy ő mit gondol" gondolatmenetbe, míg végül úgy határoz, hogy akiben eddig bízott, attól is jobb ha menekülőre veszi a figurát.

Lehet azt is, hogy egy emberrel bizalmasan kommunikál, és kér visszajelzést a környezetéből. De az ilyen kérdezősködő embereket meg nem szokták szeretni, szóval az ilyen kapcsolatait is gyorsan leépíti.

Nehéz az élet ezzel a betegséggel. de ha van belátás, akkor van remény a kiútra is.