Mit tehetnék a szociális fóbiám ellen?

Én nagyon szívesen járom a várost, és jókat szoktam beszélgetni az ismerőseimmel, sőt, munkám során több ismeretlennel találkoztam, és aránylag jól elbeszélgettünk. Viszont bennem is ugyanaz a gátlás van, mint benned, mivel nem merek leszólítani nőket csak úgy, és idegen társasághoz sem merek odamenni. Nálad ez erősebb, de ami nekem használ, az szerintem neked is.

Az egész lényege a fokozatosság. Én direkt azzal melegítettem be, hogy megkérdeztem egy idegentől, hogy mennyi az idő, majd útbaigazítást kértem mástól, később már egy beszélgetés is elkezdődött idegenekkel.

Nálad aprólékosabban kell kezdeni, de ha kitartó vagy, akkor még tovább is juthatsz, mint én. ;)

Legelőször a bioritmusodat kell rendbe rakni, akár orvosi segítséget is kérhetsz a napfénykerülésed miatt. Ilyet még nem hallottam, de mindenképpen be kéne állítani rendesre a bioritmusodat. Tehát úgy, mint a többi embernél, 8-kor kelj, éjfélkor feküdj le.

Hogy tényleg változni tudj, ahhoz erősen kell akarnod a változást, látnod kell, hogy ez a szociális probléma még rengeteg problémát fog jelenteni. Mindig a cél lebegjen előtted, képzeld el sokszor, hogy milyen boldog leszel, amikor már önfeledten tudsz másokkal beszélni.

Gondolom szüleiddel biztonságban érzed magad, bár érdekes lehet a kapcsolatotok, ha egy ilyen problémára ők még nem nyújtottak megoldást. Na mindegy. Legelőször érdemes egyik szülőddel sétálni menned kis mellékutcákon, ha megérteted vele a problémádat, akkor valószínűleg veled tart. Egyre jobban meg fogod szokni az utcát, és később már egyedül is járkálhatsz. Később mehetsz forgalmasabb helyekre is, majd jöhet az a fokozatosság, amit magamnál írtam. Persze legyél kreatív, kitalálhatsz számtalan szituációt, az élet egy nagy játéktér, érdemes kihasználni.

Nagyon fontos, hogy mindig csak akkor ugorj a következő szintre, ha a komfortérzeted megfelelőnek mondható az adott szituációban. Tehát ne kezd beszélgetést senkivel, amíg nem érzed magad nyugodtnak az emberek között.

Most jövök rá, hogy ez mind felesleges, amit írtam, hogyha nem csak a megszokás nyugalma a visszatartó erő benned. Először ezt a problémát kell megoldani. Racionalizálni kell magadban, hogy pontosan miért nem mersz dolgokat megtenni. Félsz fényes nappal az emberek között járni? Miért? Elrabolnak? Te is tudod, hogy nem, ezért le kell magad nyugtatnod, hogy semmi gondod nem történhet. Ha más is nyugodtan ki megy az utcára, vagy beszélgetést kezd mással, akkor arra te is képes vagy. Nem egy hét múlva, de idővel akár még a társaság középpontja is lehetsz. Ez nem mézesmadzag, én is rendkívül antiszociális voltam, de tudtam ellene tenni, és meg is lett az eredménye.

A holnapi beszélgetésed nehéz lesz még, de ha követed azokat dolgokat, amiket leírtam, akkor igen nagy változásokon mehetsz keresztül.