Hogy menekülhetnék el a családomtól?
ESenki nem becsül meg, senki nincs tekintettel rám. Mingig is lassú, kénylmes típus voltam, vagyok, amivel meggyűlik a bajom. Mindig piszkálnak itthon, hogy miért kell mindent 50.000-szer elmondani, pedig még csak egyszer szólt. Szinte minden napra jut egy balhé, ami mindig azén rovásomra van. A korábbi tanácsokhat megfogadva már nem sírok anya előtt, de egymagamban annál többet. Én ezt már nem bírom sokáig. Elegem van abból is, hogy anya indent a 8 éves kis hülye öcsémmel beszélmg (akit már azóta,hogy megszületet, nem bírok elviselni). Apával jól elvagyok, de ő szinte sosincs itthon. Vele tudok beszélgetni, el is szoktam neki mesélni a balhékat, de nem tud mit csinálni; anya minig is ilyen volt.
A múlt héten nagyon összevesztünk, és egész éjszaka sírtam. Olyankor gyáltalán nem értem, hogy miért én vagyok a hibás. Mindig azt várja, hogy odamenjek hozzá bocsánatot kérni. Eleinte ezt csináltam, de olynkor is folytatja, hogy én vagyok a hibás. Úgyhogy beleuntam. Akárcsak az egészbe.
Nem akarok így élni. Sőt abba se vagyok biztos, hogy élni akarok. Minden nap sírva elszok el, szinte semmi jó nincs az életemben. Legsziveseben egyik éjszaka elszöknék. Kimennék a vasútállomásra, onnan Pestre, repülőtér, elmennék Angliába és valóra váltanám az álmaimat. Ezt a múltheti nagybalhé után találtam ki, miután lemondtam az öngyilkosságról. De úgy érzem, hogy nem sok választ el tőle.
Én úgy szeretnék élni, hogy ne keljen szenvednem egy kicsit se, semmi miatt. Itt van például a válság, ha ez nem lenne, rég elmentem volna pszicholóhushoz, vagy már kint tanulnék.
Tudom, hogy nekem is változnom kellene, mert iszonyatosan túlérzékeny vagyok. Azt mondta a háziorvosom, hogy addig örüljek, amíg tudok sírni, mert ő már nem tud. Szívesen cserélnék vele...
Mi lehet amegoldás a problémámra? Pszichológushoz nem akarok menni, mert neki nem tudnám elmondani normálisan ezeket.
Ja, és anyával egyáltalán nem lehet megbeszélni semmit..
válasza:Egyrészt valószinüleg fiatal vagy. Ha jól sejtem emellett lány is. Anya lánya kapcsolatban NAGYON gyakoriak az ilyen esetek. A miérteken lehet vitázni de szerintem lényegtelen. Akinek változnia kell az inkább te vagy, egy idősebb embertől már nem várható el feltétlenül, hogy másként lássa a világot..
Ami nagyon fontos, és ezt idősebb korodban fogod majd csak megérteni: Ő az anyád, ő szült meg, ő nevelt fel. És nem olyan rossz mint amilyennek elsőre látszik.
Gondolom a probléma másik forrása, hogy úgy érzed neked több jár ?! De kérdem én, ha igy viselkedsz és gondolkodsz a családodról akkor miért is járna több? Mert kiskorodban, öcséd elött csak veled foglalkoztak? Egyértelmű, hogy egy kisebb gyerekre többet kell figyelni, ezért nem okolhatod édesanyád..
Nézd, szerintem neked kell úgymond felnőnöd ebben a történetben, mert a leirás alapján ez úgy tünik nekem mint ha lenne egy duzzogo kisgyerek (amit amúgy te is irsz, túlérzékeny..) aki sirással, hisztivel, a másik bántásával próbálja megszerezni azt amiről azt hiszi h az övé.
Félre ne érts, nem kioktatni akarlak. Ha orvoshoz mennél ezzel, ami amúgy nem tenne rosszat, valami hasonlót hoznának ki ők is.
Próbáld egy kicsit más szemmel nézni ezeket az eseményeket, elfogadni, hogy elég idős vagy már és, hogy a család az egy jó és fontos dolog. Meglátod, amint más szemmel nézed ezeket máris jobban leszel.. (ilyen öngyilkosságon, ezen okok miatt pedig véletlenül se gondolkodj.. :) )
Szia, szerintem sokan vannak hozád hasonló helyzetben, így én is. Én is sokat balhézok a családdal, s egyáltalán nem tudok velük semmit megbeszélni. Ja s ezt a külföldre szökésre már én is gondoltam. Talán meg is teszem.
De azért kitartást, remélem javulni fog a helyzeted.
válasza:"Pszichológushoz nem akarok menni, mert neki nem tudnám elmondani normálisan ezeket."
De igen, el tudnád, ha akarnád. Ne keress kifogásokat, hogy miért nem mentél el eddig szekmeberhez, hanem menj és csináld!
Azt mindig tudd, hogy elmenekülni a családtól fizikailag, csak az első képés. Ahhoz, hogy egy patológiás (beteg) család ne tudjon visszarángati a rendszerbe, és ne élj többé a játszmarendszerük szerint, mindig kell egy betonstabil külső segítség, egy érzelmi támasz, aki lehet egy jó barát, egy pasi, egy barátnú, egy munkatárs, bárki; ÉS kell egy szakember, aki a valódi támaszt tudna neked adni, és segít abban, hogy önálló emberré lehess.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!