Hogy legyen önbizalmam, ha kiskorom óta még a családomtól is azt hallom, hogy én csak egy sz*r vagyok?

szegénykém. az én családomban sem idegen ez a fajta hozzáállás, szerencsére sokkal-sokkal finomabban fogalmaztak mindig, de a lényeg ugyanaz volt: úgyse lesz belőled semmi, (nekem azt mondták utcaseprő leszek:D) ezt se csináltad jól, aztse, biztos te voltál a hibás stb... hány éves vagy? mert el kellene költöznöd otthonról, nekem sokat segített. Próbálj ne kapaszkodni más emberek szeretetébe majd, mert abban is sokat fogsz csalódni, barátkozz csendesebb emberekkel, ők általában olyanok, hogy látják az emberek értékeit és ki tudják mutatni feléd - amire szükséged is van.

Még én sem tudom a megoldást erre pontosan... elvben igen, de nagyon nehéz megcsinálni. Ne mástól várd a megerősítést hanem magadban döntsd el, hogy akkoris erős vagy és lásd az értékeidet.

Tudom, hogy nehéz ez neked, még nekem is fáj, hogy a szüleimhez nem fordulhatok önbizalomerősítésért mint bármelyik másik gyerek, és én is alig mertem megszólalni idegenek előtt. Nekem is évek munkája volt, hogy magam meg tudtam erősíteni annyira, hogy ne érezzem magam kevesebbnek mint a többiek. Te sem vagy kevesebb, gondolj mindig erre, csak a szüleid elrontották, de erről nem te tehetsz.

19:32 vagyok, azt még hozzá kell tennem, hogy igen komoly depresszióban szenvedtem évekkel ezelőtt, önbizalomhiány stb. öngyilkossággal is próbálkoztam. Ez tartott 2-3 évig, aztán 1 éve rájöttem, hogy nem érdemes ilyenekkel foglalkoznom, ha nem jó amit csinálok nekik, hát nem jó, akkor nem értük teszem meg, hanem magamért. Ha azt mondják beszélnek, eleresztem a fülem mellet a hangot (szelektív hallás), ha rámnéznek nem nézek vissza rájuk. Önsajnálatból nem lesz palota, ezt fogd fel, és tegyél érte, és nagyobb lesz az önbizalmad. Barátkozz, udvarolj, és ha kell ne felejtsd el a lesz@rom tablettát vagy a szelektív hallást. ennyit tudok tanácsolni.

Minden jót!