Mindenki, aki sokat ért el (szellemileg), az alapból jó agyú?
Sokat tanulok. Először mert otthon rám parancsoltak, aztán mert fontosnak tartottam, alapműveltség, meg jól végezzem a dolgom, érjek el benne valamit, stb. Örültem a jó jegynek, fontosnak tartottam(tartom!!) a tudást.
Még az, hogy lestrébereztek, hülyének néztek a társaim, nem fájt, mondván ő bajuk...
De egyre több embert hallok felszólalni a sok tanulás ellen, a minél több pörgés, buli, haverok, pihenés mellett, akik amúgy sokat elértek. Minimum PhD fokozatot, de van habilitált is (vagy hogy mondják).
Régen azt hittem, hogy a sokat elért emberek egy része okos, könnyen ragad rá a tanulnivaló, de a másik részük kevesebbet bulizik, kevesebbet sportol stb. a szent cél érdekben, és mivel elérte amit akart, nem is bánja, hogy olyan áron, ahogy.
De kezdem azt tapasztalni, hogy egyikük se hajtott igazán sokat. Ők maguk mondják nekünk, hogy tanuljunk, de ne sokat.
Én is szeretek elérni dolgokat, és MSc-ig szeretném vinni. És mivel nem találom a helyem, ezért másoddiplomától, vagy OKJ-któl, mindenesetre másodszakmáktól se rettennék vissza. Egyszerűen mert érdeklődő vagyok, tudásszomjas, és változik az érdeklődési köröm, kb. folyamatosan.
És sehol se szeretem leadni a színvonalat. Megelégszem a rosszabb eredménnyel is, HA mindent megtettem és már nem rajtam múlott, hanem a szerencsén vagy a tanár szívatott stb.
De úgy, hogy nem tettem meg amit tudtam, úgy ... a tölteléktárgyakat le tudom sz*rni, a fontosakat nem.
Állítólag egyszerűen csak rosszul csinálom, nem szabad sokat tanulni, sőt, sokak szerint én se ezt akarnám, csak önhazugságban élek.
Kérdezem én erre: el kellene fogadnom, hogy csak ennyire vagyok képes, keveset tanulni, és hagyni, hogy bukdácsoljak? Mindenki, aki elér valamit, jó agyú, senki se küzd?
((Vannak hobbijaim, amiket űzök is, eljárok úszni, tornázni is szeretek, van annyi barátnőm, amennyivel megelégszem, és nem hanyagolom őket. Az itthoni punnyadás is megvan.
Szóval nem reggeltől-estig, nem hazajöveteltől - éjjelig tanulok. Nem. De kétségtelenül hajtok.))
Mindenki,aki alapjábavéve nem születik mentális fogyatékossággal(hidd el,elég feltünő lenne,ugyanis nem értenéd meg pl a világot,nem látnád át a dolgokat,nem tudnál 2 dolgot összekötni,hogy miért-miért van,nagyon sok problémád lenne a beszéddel((itt nem az antiszocialitás által elvesztett társadalmi beszédre gondolok,hanem kifejezőképességgel,nem tudnál összefüggő mondatokat mondani,szóval érted)).
Ha ezek közül nem jelentkezik semmi(írásod alapján biztosan nem),akkor teljesen egézsséges vagy.
Agyilag legalábbis.
Minden akarat kérdése.
Az igaz,hogy valakinek nagyobb az agysejt állománya,nem sokkal de kicsit,de ez annyira nem számít,hogy csak na.
Az a lényeg,hogy,hogy használjuk ki(alapvetően kb 20 éves korodig fejlődnek ezek,utána már lefelé fejlődnek,ez nem azt jelenti,hogy utána nem tud tanulni az ember((lol)),hanem,hogy utána már kevésbé lesz fogékony az olyan dolgokra amiket pl be kell nyalni.
Gondolj bele.
2-3 év alatt egy egész nyelv negyedét-felét megtanulod a szüleid-környezeted által(anyanyelv).
Azért nem semmi teljesitmény mi?
Ez a teljesitmény az idő elteltével csökken,de kb 50 éves korodig nagyon sokat tudsz tanulni.
Utána IS lehet sokat tanulni,csak kevésbé fogékony már az agy rá.
Meg mindenki úgy tanul,ahogy akar.
Ez egy olyan dolog,hogy van pár átlag módszer,de igazából mindenki úgy tanulja meg ahogy akarja.
Én pl lehet,hogy a barátaid közé tartoznék,én ugyanis az a fajta vagyok,hogy.: Suli=Tanulás,Suli kivül=Minden csak nem tanulás(tanulásra a kötelező dolgokat értem,tehát ha valami tudományos dolog ÉRDEKEL,annak persze utánaolvasok,stb,de csak azért mert az ÉRDEKEL,de speciel kelet Ázsia történelme már annyira nem érdekel mondjuk.)
Figyelek órán,beszívom magamba a dolgokat,szeretem ugyanis elsőre megérteni a dolgokat.
Nagyon frusztráló érzés ha valamit nem értek meg elsőre,ezért maximálisan figyelek,hogy elsőre,max másodikra már megértsem akármilyen tömény anyag is.
Ezért otthon nagy ritkán veszem elő a tanulni valókat,max akkor ha órán pl nem beszélünk valamiről de mégis kérdezni fogják,de akkor se szánok rá 40 percnél többet,mert utána én idegbeteg leszek,most figyelj,én ábús szemekkel figyelek 7-8 órán keresztül,ha otthon többet kéne tanulnom,mint 40 perc,én már idegrohamot kapnék).
Ez csak az én véleményem,remélem azért ez segített neked valahogy.
Húú, rám órán SEMMI SE ragad. Tehát figyelek órán, akkor itthon el tudnám mondani, hogy miről volt szó, talán azt is, mi után mi következett.
Itthon kb. tárgyanként még 40-60 percet szántam rá gimiben, plusz az evés, ivás, gépezés stb így mindig lefekvésig kellett még tanulnom. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!