Úgy érzem mindenki csak lepattint és csak akkor vagyok fontos ha kell valami vagy baj van. Hogy tudnám elérni, hogy tényleg fontos legyek és ne csak "kellék"?

Ha olyan valaki keres meg, és csak akkor, amikor szükségük van a segítségedre, pattintsd őket Te!

Nekem is volt ilyen időszakom. Rendesen kikészítettek, hogy szinte ugyanazokban a helyzetekben találtam magam.

Pl. Én kerestem egyik-másik barátnak hitt személyt, de pattintottak, majd ha valami kellett nekik, akkor elkezdtek jópofizni, én meg még örültem is, hogy de jó, beszélünk, oké, segítek neki, hiszen barát. Majd miután megkapta/elérte, amit akart, hirtelen nem lett rám ideje.

Szinte ugyanez játszódott le többször.

Egyszer kiborultam, és nagyon bunkó lettem (előző viselkedésemhez képest). De éppen erre volt szükségem. Amikor segítség kellett, megkérdeztem, hogy-hogy most van ideje megkeresni? Nem siet sehova? Bocsi, de nekem nincs időm...

Volt némelyiknek elég vastag bőr a pofáján, és többször kellett bunkónak lennem. Majd jöttek azzal, hogy az ilyen viselkedésemmel elmarom magam mellől a "barátaimat".

Én erre azt feleltem, hogy ilyen barát mellett már ellenségre sincs szükségem. De az ellenségről legalább tudnám, mire számíthatok. :D

Érdekbarátra sincs szükségem.

Azután valóban az ilyen kihasználós "barátok" elmaradoztak. Nekem pedig sokkal nyugisabb lett. Több időm lett a saját dolgaimra, mert nem kellett "készenlétbe" lennem, "félnem", hogy ha vmelyik felbukkan segítségért, és és nemet mondok, akkor én leszek a rossz. Vagy hogy segítek, majd tovább is lép és újabb pofára esés.

Igen, ez miatt kicsit egyedül is maradtam, DE ez éppen jó volt arra, hogy mérlegeljem a dolgaimat és inkább kevesebb barátom legyen, de az nem érdekbarátság.

Ha gondolod, írhatsz, és privátban beszélgethetünk erről.