Párkapcsolat egy valószínüleg bipoláris párral?!

Egyszerű a történetem. Jópár éves párkapcsolatban vagyok/voltam(30) egy lánnyal(26) aki valószínüleg, legalábbis az én ismereteim alapján bipoláris zavarban szenved. Ő ezt nem tudja magáról, amikor pedig szóltam neki, hogy valami nem stimmel mindig azt mondta, hogy ő ilyen, ne idegesítsem ezzel (támadólag reagált erre általában).

Amit tudni kell róla, hogy szélsőséges hangulatingadozásai vannak ami tényleg elég extrém határok között mozog. Amióta ismerem 3 ilyen (szerintem mániás v hipomán epizód) esetről tudok. Ezen esetek közti szakaszban pedig kifejezetten depresszívnek tűnik. A depresszív szakaszban nagyon sokat alszik (napi 12-14 órát is akár de 10 óránál nem kevesebbet) amivel volt orvosnál, hogy a pajzsmirigyét megvizsgálják.. ez rendben volt. Általában levert, fáradt, bár érdeklődik a világ iránt és tud is mosolyogni de alapvetően látszik a depresszív hangulat így is.

Gyakran ingerlékeny, általában ha 'kritizáltam' valamivel. Ezeket mindig rosszul kezelte és végül én voltam a hibás, hogy hogy merek rá bármit is mondani(megjegyzem, férfiként lehet nem könnyű kifejeznem magam ilyen esetben, de általában próbáltam figyelni rá, hogy ne megbántsam..)

Amikor pedig ilyen kevert/hipomán/mániás epizódban van általában a számára legjobban szeretett emberen 'bosszúl' meg mindent. Ahogy írtam három ilyen esetről tudok, egyszer az anyukáját bántotta meg, kétszer pedig engem.. Ilyenkor több meggondolatlan dolgot is tesz, csapong a gondolataiban (tényleg félelmetes olvasni/hallgatni ilyenkor) és általában elhagyja azt aki fontos neki (fiatal még, élni akar, bulizni..stb). Nem méri fel semmilyen formában sem az események következményeit, vállat von, hogy ő neki ez most jó és nem kell neki a másik ember az életéhez (én/szülő). Mivel a harmadik ilyen epizód még zajlik így annyit tudok csak, hogy az első egy hónapig, a második pedig 2és fél hónapig tartott (a két és fél hónap alatt természetessen én küzdöttem érte, hogy újra egy pár legyünk). Utánna minden ment a maga útján, úgy mint elötte. Ezen epizódok (legalábbis az utolsó kettő) ugyanakkor zajlottak/zajlanak, tél elejétől a tél végéig. A menete is hasonló illetve az ezalatt született gondolatok is.

Ezen három epizód nagyjából 8 év alatt oszlott el. Tudom, ezt ennyiből nem lehet megállapítani de én hiszem, hogy az aki extrém hangulatok között ugrál és a mániás szakaszban olyan dolgokat tesz amit elötte nem (balesetveszélyes dolgokat is, olyanokat amiket normális esetben nem.. sőt.) az problémás.

Én szeretem, több éve vagyunk/voltunk együtt, de nem tudom, hogy mit tudnék tenni azonkívül, hogy minden nap leírom neki, hogy szeretem (még ha együtt sem vagyunk). Nem akarom elveszteni és segíteni szeretnék neki de félek, hogy elfogom. Türelmes ember vagyok és szeretnék mellette lenni ha vége ennek az epizódnak.

Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy én is felelős vagyok azért mert most nem vagyunk együtt de valahol úgy érzem, nem biztos, hogy ez most rólam szól.

Iazából véleményekre lennék kiváncsi, esetleg olyan embertől aki járt hasonló cipőben vagy ismeri a hirtelen hangulatváltozásokkal kapcsolatos dolgokat.

(Természetessen nem pszihológus vagyok, én csak egy elméletet írtam le. Bár ahogy írtam már többször is, a hirtelen és szélsőséges hangulatváltozásokat valahol nem tartom kiegyensúlyozott dolognak..)