Mikor a szüleim elváltak, az ideg a gyomromra ment. Hányingerem volt, folyamatosan. Napi 24 órában. De egyszer se hánytam, beképzeltem. Nagy nehezen ezt leküzdöttem de a félelem bennem maradt. Ha eszek valamit, a kérdés akaratlan felmerül bennem, mi van ha kihányom? Tudom, hogy semmi, de akkor is félek a taccsolástól. Már lassan öt és fél éve... Most picit beteg vagyok, émelygek, és szinte félek h elszalad a kis vukk.... nagyon rossz így élni. Tudtok segíteni, hogy küzdjem ezt le? Kérlek, ne oltsatok be... Legféltetteb titkom ez... segítségeteket köszönöm.
2009. aug. 27. 12:37
1/9 anonim válasza:
Erről tud valaki a környezetedben? Anyud, Apud? Szerintem mindenképpen kéne beszélned valamelyikükkel. Ha velük nem akarsz akkor is valami felnőttel ezt meg kéne beszélned! Nem írtad hány éves vagy de szerintem mindenképp orvosi segítségre lenne szükséged mert erre rá fog menni az egészséged. Ilyen dolgokat nem kell szégyellni, mindenkinek nehéz elfogadni az élet egyes rossz történéseit, Te esetedben a válást! úgy látszik neked ezt nagyon nehéz feldolgozni! Kérlek fordulj segítségért! Ne interneten hanem a közeledben lévő hús vér emberektől!
2009. aug. 27. 12:45
Hasznos számodra ez a válasz?
2/9 anonim válasza:
Ezt úgy hívják, hogy fiziológiai poszttraumás stressz. Magyarul: komoly lelki megrázkódtatás hatására fizikai tüneteid vannak. Valakinek ilyenkor a mellkasa szorít, másnak a hasa vagy a feje fáj, megint másoknak, mint neked is, állandó émelygése van. Pszichológus segítségével tudod ezt feloldani.
2009. aug. 27. 12:48
Hasznos számodra ez a válasz?
3/9 anonim válasza:
Csinálj próbát otthon, egyél rendesen és majd kiderül h a bebeszélés az igaz-e mert ha valóban igaz akk kijön úgyis a róka ;D
Ha meg nem akk semmigond
2009. aug. 27. 12:56
Hasznos számodra ez a válasz?
4/9 anonim válasza:
Nekem is ilyen problémáim vannak. Próbálom magamban tartani a lelket és másra koncentrálni. Ha szívesen beszélgetnél ezekről a dolgokról nyugodtan írj e-mailt. Próbálj meg megnyugodni és arra gondolni, hogy ezt Te csinálod magadnak és abba kell hagynod, mert értékes ember vagy. Élvezd az életet!
2009. aug. 27. 12:59
Hasznos számodra ez a válasz?
5/9 A kérdező kommentje:
már eszek rendesen, apu is tudja, nagyim is, anyum is... de azt mondják h hülyeség. 5 éve váltak el, azóta enyhült a dolog bennem. én örülök h elváltak. csak rossz félni attól h kitaccsolok. tudom, h semmi nem történik, de akkor is félek ettől. lekopogom, négy éve nem hánytam..
2009. aug. 27. 12:59
6/9 anonim válasza:
Szia Hasonló dologgal kűzdöttem hosszú évekig!
Szintén napi 24 órában volt gyomoridegem de nekem még párosult hasmenéssel is! Hát gondolom nem kell részleteznem milyen szörnyű volt! Még a kajámat sem tudtam megenni néha! (Nekem egyébként az érettségi hozta ki ezt a dolgot)
Voltunk orvosnál különböző specialistánál, de semmi gyógymód. Az első dolog mindenképp lelkileg rendezni az életedet! Ha máshogy nem menj el vmi pszihiáterhez, vagy a családodban vkinek mondd el aki meghallgat. Próbáld meg az életedet normális mederbe rendezni ne csak fizikálisan hanem lelkileg is. Az idő szépen lassan segíteni fog ezek után, de valóószínű, hogy a későbbiekben ha vmi stressz ér vmilyen módon vissza fog jönni, de csak a stressz idejére!!! Nálam is ez a helyzet elmúltak a tüneteim, és el is felejtettem már, de ha vmi stresszes dolog történik egyből "ideghasmenésem " lesz!
Milőbbi gyógyulást neked
2009. aug. 27. 14:44
Hasznos számodra ez a válasz?
7/9 anonim válasza:
szia, nekem is hasonló gondjaim vannak, én is nagyon pánikolok, lassan két három hete, egyébként meg hipochonder vagyok, ha szeretnél vkivel beszélni, akkor dumálhatunk msn-en, csak azért mondom mert jobb egy olyan emberrel beszélgetni akinek hasonlóak a problémÁi. Írj privit ha akarsz msn-ezni.
16/L
2009. aug. 27. 20:28
Hasznos számodra ez a válasz?
8/9 anonim válasza:
úristen :S azt hittem ez csak nekem van... bár nálam nem megrázkódtatás váltotta ki. vettem egy melegszendvicset a sulis büfében, valószínűleg azon volt vmi rossz, mert addig nem volt semmi ilyesmi. olyan rosszul voltam azt hittem odataccsolok óra közepén. ez februárban történt és a félelem nem múlik bennem, iszonyatosan félek a rókától... én ezt úgy szoktam "enyhíteni", hogy a körmeimmel csipkedem a combom... ez idegesít a legjobban az egészből, bármit megadnék, csak ez az émelygés múljon el! borzalmas :( átérzem a fájdalmadat, remélem nekem nem fog évekig tartani... abba komolyan beleőrülnék.
2009. aug. 29. 13:52
Hasznos számodra ez a válasz?
9/9 A kérdező kommentje:
már nem émelygek =) elmúlt. idővel elmúlik. de a félelem bennem maradt. tök alaptalanul amúgy. én is azt hittem, hogy ez csak nekem van... én évek óta küzdök saját magam ellen. Küzdj te is, ne törődj vele! Remélem nálam erősebb leszel!!!!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: