Más is megfigyelte már, hogy az emberek nagy többsége nem azért lesznek alkoholisták, mert olyan kedvük van, hanem mert áll mögötte valami?

Minden függőség mögött áll valami. Persze nem mindenki lesz alkoholista, vagy drogos, akinek problémája van, mégis hülyeség azzal érvelni, hogy "ja, hát nekem is van bajom, mégsem iszom". Tudomásul kell venni, hogy nem mindenki olyan, mint "én", nem is mindenkinek ugyanaz a tűrőképessége, van, aki nagyobb problémákat is könnyen kezel, van, aki már a kisebbektől is összeomlik.

Másrészt semmivel nem erősebb ember az, aki például az evésbe, a munkájába, a sportba vagy bármi másba menekül és azt űzi szenvedélyesen, annak lesz a megszállottja (nem tévesztendő össze a megszállottság azzal, ha valaki szereti, amit csinál), csak éppen kevésbé káros a szenvedélye.

azért,mert alkoholzmus és egyéb függőség esetén is nagyjából penzkidobas a kényszer kezelés...mert amíg az alkoholista nem akár változni,nem is fog..és ezen meg jócskán ronthat,ha kényszerítik a letetelre...a fizikai fuggosegen viszonylag hamar túl lehet esni..a lelkin nem..meg évekkel a pia letétele után is nehéz,kell hozzá segítség...és persze tudás...aposom alkoholista,pedig 7eve nem ivott egy kortyot se...az alkoholista sosem gyógyul ki,csak tünetmentes lesz...

baromi nehéz egy olyan világban a gyógyulás útjára lépni,ahol ekkora homály van a fejekben,és ennyire elfogadott az,hogy iszol,de ha "beteg"azaz alkoholista leszel tőle,akkor elfordul tőled a világ,és hirtelen egy utolsó senkihazi leszel mindenki szemében,ahelyett,h segítséget kapnal..

Tudjátok milyen ez a hozzáállás?mintha pl. valaki allergiás lenne egy etelre és nem tudna róla előtte,elkezedeni fulladozni a szemünk láttára,de mi csak legyintenenk,hogy magának köszönheti,miért kostolta meg az adott ételt,holott mki ugyanúgy evett belőle,csak rá ilyen hatása lett...

bocsánat,hogy off lett,de néhány válasz igencsak kicsapta nálam a biztosítékot....

"Most ez megint nem értem, h miért gyáva az az ember, ha mondjuk trauma éri és neki áll inni."

Mert soha nem fogja feldolgozni normálisan, ha mindig tudatmódosított állapotban néz vele szembe. Soha nem érzi meg a csupasz fájdalmat, így meggyógyulni sem fog tudni.

Egyébként szerintem nem a gyávaság fokmérője a piálás, hanem a kényelemé. A felelősségvállalás teljes elutasítása.

Igen az ilyen ember gyáva.Mert van ezen kivül is megoldás persze ahhoz tenni is kellene nem a poharat emelgetni.

Ittam én is,voltam berugva minden egyes vetélésem után(5ször)mert nem tudtam másként átvészelni az első két napot.Aztán ahogy kijózanostam már ment az élet tovább,nem szoktam rá a piára pedig gondolom könnyebb lett volna.

Voltam depressziós is,lehettem volna alkoholista de én az orvost választottam a pia helyett.Könnyű volt?nem,mert nem könnyű döntés bemenni a psichiátriára 19évesen,mikor kb mindenki dilisnek néz.