Mi játszódik le ilyenkor a fejemben?

Eddig két hosszabb távú kapcsolatom volt, mind a kettő vacakul ért véget. Az első megcsalt, utána "szereztem" a második srácot, vigaszképpen. Nem volt annyira komoly a dolog, de azért fájt, amikor kiderült, hogy talált egy másik lányt...

Nos, a kérdéssel arra a jelenségre utaltam, amikor "elfelejtem" a velük kapcsolatos érzelmeimet. Arra a pillanatra, amikor úgy érzem, teljesen közömbösek számomra. Merthogy ezek mindig olyan hirtelen, és valami megmagyarázhatatlan módon történnek.

Amikor az elsőt "sirattam", egy beszélgetés közepette döbbentem rá, hogy már nem hiányzik: róla volt szó, egy barátom, aki meg akart szerezni, fortyogott magában azon, hogy "még mindig őt szeretem". Szóval ekkor jöttem rá, hogy ha hozzám vágnák, se kellene, maximum egy-két órára.

A másodikkal való "szakítást" tegnap éjjel sikerült feldolgoznom. Álmomban találkoztam vele :D De nem a megszokott módon. Nem csorgattam utána a nyálam, egyszerűen semmit sem éreztem iránta. Ő keresett fel, és mielőtt elmondhatta volna, mit akart, elmondtam neki mindent, amit az egész kapcsolatunk alatt nem volt lehetőségem. Azt mondta, még felkeres, hogy megmagyarázhasson bizonyos dolgokat, de megmondtam, hogy nem szükséges.

Egyébként nem volt egyedül, egy olyan fehér ruhás kislány fogta a kezét, aki úgy nézett ki, mint én.

A találkozás után elsétált, a kislánnyal együtt...

... én pedig olyan nagy nyugalommal keltem fel, és olyan vidáman, hogy egész napra megfeledkeztem a problémáimról ^^

Nem akartam sem a párkapcsolatokhoz, sem az álomfejtéshez rakni a kérdést, mert hát teljesen világos, hogy mi volt ez az álom, és már semmi dolgom nincs ezekkel az emberekkel. Ha lenne a tudományon belül pszichológia, akkor oda tenném...

Csak magára a folyamatra vagyok kíváncsi. Jöhet szakértői vélemény és szimpla személyes tapasztalat is arról, hogy hogyan szokás feldolgozni a csalódásokat.