Tehetetlenség ellen mit lehet tenni?
Ha sok jó gondolatom lenne, hogy mit tegyek, már rég máshol lennék.Kitörtem volna az ugyanolyan tehetetlen baráti társaságból, lenne már egy csinos, vidám menyasszonyom...
Na most harmincasként benne vagyok a pénzhajsza ritmusában, igy kevesebb időm is van a semmitevésre.Néha egy étterem, néha egy pub, mindenki szépen ül az asztalánál, mindenki a saját társaságával foglalkozik.Bulizni már nem járunk, nekem nem is lenne kivel(már a barátok se nagyon buliznak), sokszor meg túl fáradt vagyok hozzá.Na most az idő telik, amire jönnek az ünnepek már megint nem vagyok kapcsolatban, mert kiderül a csajról hogy fogalma sincs mit akar, fénysebességgel változtatja a döntését és akkor megint itt vannak a téli ünnepek amit egyedül töltök és kezdhetem elelejétől az egész udvarlást.Van még valaki igy ezzel? Végülis a haverjaim is ilyen helyzetben vannak, de ők ha elérik a 40 éves kort egyedül és minden ugyanaz lesz mint most, nem csinálnak belőle nagy tragédiát.Én viszont szerettem volna, szeretnék egy szinvonalasabb életet, többet mint sö rözgetni járni és egyik 2 hónapos kapcsolatból a másikba tranzitálni mert a csaj pont egy identitás krizisen megy keresztül például.
"amire jönnek az ünnepek már megint nem vagyok kapcsolatban, mert kiderül a csajról hogy fogalma sincs mit akar, fénysebességgel változtatja a döntését "
Dehogynincsen neki. El is mondta. Most hagyott el.
Lehet kicsit sodrodok én is, de igyekszem a saját utamat járni.
Természetesen tudom, hogy mit akarok, mit keresek a másikban.Mondhatnám klasszikus emberi értékeket és itt egy példával élnék.Néha a discovery kanálison elkapok ilyen sztorikat, ahol például egy csinos nő és a férje nevelik a fogyatékkal született gyereküket és látszik rajtuk, hogy mennyire átérzik a gyermekük szenvedését vagy az idős kanadai párt akik elmondhatják, hogyha párjuk meghal ők is rövid időn belül elhagynák ezt világot.Tudom kicsit idealista példák de ezek a dolgok tesznek minket emberré, pontosan ezeket az értékeket kezdjük elfelejteni.
Elfelejtjük azért szeretni a másikat aki ő valójában és olyanokat szeretünk benne, hogy "jól öltözködik, jó a stilusa, talpraesett, mindig jól néz ki stb".A vonzalom fontos, de van ott is egy határ.
Amit valaha is kivánhatok, hogy megtaláljam az az öszinteség, a mélység mentalitásban, az hogy a másik meglátja a másikban az embert és nem mind a felszinre koncentrál(ezt sokszor le tudom szürni annyival, hogy a lány/nő a szemeimet kémleli és nem egyenesen a cipőmre téved a szeme, meg a ruháimra, meg a kontextusra amiben megjelenek).Ugyanezt tudom adni annak akivel kialakult a vonzalom is.Mikor spanyolországban jártam, rátaláltam ehhez hasonló mentalitásra, kedvelem őket.A nyugodt, emberséges oldalukat láttam amig ott voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!