Ez derealizáció vagy más? Pánikbetegnek lehet ilyen tünete is?
Nem könnyű megfogalmazni, amit néha tapasztalok.Időnként beugrik egy olyan gondolat, hogy "nahát, én most ITT VAGYOK, ez most tényleg a valóság, fura"...
Például múltkor akönyvtárban:javában válogatok a könyvek között és amint oldalra fordultam, hirtelen jött egy felismerés, hogy úr isten!Most a könyvtárban vagyok,és akkor pár másodpercre kicsit mintha meg is szédültem volna, vagy olyan álomszerűnek "másnak" láttam a környezetem, el sem tudtam hinni, hogy valóban ott vagyok.De egy-két pillanat múlva már el is tűnt az érzés szerencsére.Múltkor meg a tárolóba, mikor vittem be a bicajom, és elkapott ez az érzés, hogy úr isten!itt vagyok!Ilyenkor kicsit mindíg összezavarodok és leblokkolok, meg megijedek, hogy mi a frász van velem, megzavarodok?!Itt a tárolós esetnél is, anyám magyarázott valamit, de felét sem értettem, annyira frászban voltam hogy a végén csak még zavartabb lettem.A konyhában fordul elő legtöbbször, ami egy kicsi helyiség, itt többször megszédít a berendezés látványa.Ilyenkor kicsit becsukom a szemem, vagy próbálok a cselekvésre koncentrálni és attól elmúlik.Pánikbeteg vagyok, soká nem mozdultam ki egyedül, időről időre változtak a tüneteim.Ez is lehet attól?Van aki tapasztal hasonlót?Vagy már tényleg megkergülök?
Lehet, hogy szemétség, de örülök, hogy nem vagyok ezzel egyedül, legalább valaki érti min megyek keresztül!
Én is pánikbeteg vagyok, és nekem is rendszeresen vannak ilyen érzéseim: 'ez most a valóság vagy álmodom?' 'Én most tényleg itt vagyok és ezt csinálom?' Olyan is szokott lenni, hogy ülök a konyhában és mintha nem is otthon volnék - mint amikor előszőr mész be egy lakásba, elsőre idegen, másodjára ismerős, később valahogy természetessé válik... Nekem sokszor tűnik úgy, hogy most vagyok ott először. Azt gondoltam kerge vagyok, nem is beszéltem eddig erről senkinek, nehogy sárgalaposnak higgyenek.:) Hogy miért van ez, azt nem tudom, bár nem ártana! Elképzelhető, hogy tényleg a pánikbetegség egyik ritka tünete!
Na, akkor kicsit én is megnyugodtam...Igen, pont úgy van ez, ahogy te is megfogalmazod, elég idegesítő tapasztalat!Rendesen ráhozza a frászt az emberre.
Valószínű nem ritka, mert sok orvosi oldalon írják hogy ez is a pánikbetegek egyik tünete(bár nem mindenkinél), pánikos korszakom kezdetén nekem sem volt.Neked van valami taktikád, amivel ezt az érzést gyorsan elmulasztod?Nekem ahogy említettem segít, ha ilyenkor pár pillanatra behunyom a szemem és igyekszem nyugodt maradni.
válasza:Én nekem emiatt az érzés miatt alakult ki az un. "hagyományos" pánikbetegség, (amin már túlvagyok, de még mindíg sokat szorongok). Nállam a derealizáció első pár alkalommal (nemtom kb 12 éves voltam) társaságban este jelentkezett, és nem a gondolataim voltak ilyesztőek, hanem az érzés. Szóval nállam olyan, mintha hirtelen elaludnék, és nem tudok felébredni, de nagyjából realitásban maradok. Szóval nem tudom hogy vagy vele, de szerintem neked tényleg nem kéne ezen gondolkodnod. Ne feledd.........
csak a gondolatod szórakozik veled!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!