Mi baja a bátyámnak?

Nemrég lett egy 2 hónapos kutyánk. Eleinte még "elzárkózott", nem játszott vele. Utána látta, hogy ez nem tartható, hogy semmibe veszi az állatot, főleg, hogy ilyen kicsi és aranyos még. Csak akkor megy oda hozzá és szórakozik vele, hogy mindenkitől el vannak zárva, ajtó becsukva és akkor is hang nélkül. :D

Ha meg bárki felhozza neki, akkor tagadja... mintha attól félne, hogy ha kimutatja az érzelmeit, akkor azt fel lehet ellene használni és gyengének tűnhet mások szemében. Most is az, lenézem, szinte mindenki, egy kis senki, nem tudom, mire fel próbálkozik?

Lényeg a lényeg: olyan vadul tagadja és hazudozik, mintha számítana bárhol/bárkinek is az, hogy hogy játszik a kutyával... miért? Általában az ennyire jelentéktelen dolgokat szokta tagadni... ennyire fél, hogy gyengének fogják látni, ha nem tagadja az igazat, hogy játszott az állattal?