Hogy lehet lélekre gyúrni, hogy csak a legvégső esetben eredjen el a könnyem?

Ki mondta hogy ez a gyengeség jele. Elég nagy problémát is okoz a férfiaknak (vagy nőknek) hogy nem tudnak sírni mégha 1. nem is vallják be, 2. nem is tudnak róla hogy ez probléma.

A sírás rengeteg mindenre "jó", a tested kiadja magából a negatívat, a rosszat, a feszültséget, vagy éppen a túlcsorduló pozitív-negatív érzelmeket. Ez annyira egészséges, hogy el sem tudod képzelni. Ha sírnod kell sírj, egy pillanatig se érezz miatta szégyent vagy bűntudatot. Ha zavar hogy mások előtt sírsz, akkor vonulj félre ahol nem látnak. Ha elfelejted a szégyenérzést a sírás miatt, meg fogod tapasztalni, hogy mennyire megkönnyebbülés utána... Ha "túl" gyakran sírsz, annak oka van. Ne a sírást próbáld megkerülni, hanem az okát megoldani. A "lélekre gyúrás" hosszú távon hidd el nem vezet jóra! Ki kell engednünk azt ami legbelül van!! Ha elfojtod őket, annak nem olyan következményei lehetnek a jövőben, amilyet te elképzelsz most.

Egyáltalán nem szégyen sírni! Ha jól kisírod magad, megkönnyebbülsz. Én legjobban elalvás előtt "szeretek" sírni, vagy ha valami problémám van, akkor jön ki legjobban. Jól kisírod magam, alszok rá egyet és másnap már nem is olyan hatalmas a probléma.

Ha pedig társaságban vagyok és úgy jön rám a sírás, akkor megpróbálom "fogvicsorgatva" is visszatartani, de ha mégsem megy, akkor azzal "nyugtatom" a többieket, hogy 'azért jó a sírás, mert utána nagyon élesen látsz'. :)

Fel a fejjel és sírj nyugodtan, nem szégyen!

Valóban nem szégyen a sírás, de ha mégis olyan helyzetbe kerülsz amikor muszály visszatartani, egyszerűen "elnapolod". Azt mondod magadban, hog majd otthon sírsz, és ha még akkor is sírni akarsz majd amikor hazaérsz, csak nyugodtan.

Nekem ez mindíg sikerül, egyszerűen azt mondom: Majd otthon sírok, és ha úgy érzem, hogy már nem is akarok sírni akkor nem volt olyan nagy baj.