Hogyan lehetne végre jobb?

Azt várnák el tőlem, hogy boldog legyek, mosolyogjak, csicseregjek, bájologjak, kedves legyek, legyen önbizalmam, legyek határozott, beszédes legyek, legyen véleményem. De hogyan ha soha sem szeretett senki viszont és ha csak bántani tudjak amiért nem vigyorgok állandóan, mint egy idióta. Ha elmondom amit gondolok azért csak lecseszést kapok. Mondok 2 mondatot és az alapján határoznak meg. Nem úgy néznek rám mintha már most olyan lennék. Szóvá teszik, hogy "búval baszott" vagyok. Hogyan ne legyen egy ember megkeseredett ha folyamatosan csak kudarcok érik? Hogyan legyen olyan amilyennek elvárják ha alapból lekezelik, ha nem szeretik. Egy nő akkor ragyog ha szeretik. Ha nem szeretik képtelen ragyogni, és képtelenek szeretni ha nem ragyog. Képtelenség ebből kitörni. Hogy várhatják el, hogy talpra álljak teljesen egyedül, minden segítség nélkül?

Nem látják, hogy mennyire más lennék ha szeretne?

Nem tudok nyitni emberek felé, nem tudok barátkozni. Mindig magányos típus voltam és hozzászoktam ehhez. Igazából az lenne a csoda ha nem lennék hisztis, megkeseredett és ha mosolyognék.

Ronda sem vagyok, csak egy vesztes. Más se csinálok csak a viszonzatlan szerelem miatt bánkódok, mert nem találok olyat akire vágynánk egymásra és tudnánk szeretni egymást. Még mindig arra vágyom, hogy szeressen... Senki más törődése nem érne annyit, mint az övé...

21/l