Olyan embereket keresek, akik valamilyen neurózisban szenvednek, és szívesen beszélgetnének valakivel, aki hasonló cipőben jár. (? )

Utolsónak: én is a tökéletes lányt kerestem egyfolytában, ezért nem is alakult ki párkapcsolatom már egy jó ideje. Hat év barátnő nélkül rádöbbentett, hogy lejjebb kell adni.

Tipikus megszoksz, vagy megszöksz.

A problémákról

10 éve szociális fóbiám van, plusz önképzavar.

Nyolc éve volt depresszióm. Anyum észrevette, hogy kedvtelen vagyok. Pszichiáterhez jártam. Xanax meg valamilyen antidepresszánssal a depresszióból elég hamar meggyógyultam. Olyan 3 hónap alatt sikerült. A szociális fóbiából fél év alatt gyógyultam, de ma már tudom, hogy valószínűleg nem gyógyszer, hanem egy nyári kapcsolat miatt.

Félbeszakítottam a pszichiáterhez járást, a xanax és antidepresszáns szedést. Hál istennek nem lett semmi elvonási tünetem vagy mellékhatás a gyógyszerek szedésének hirtelen abbahagyása miatt.

1 évig teljesen jól voltam. Egy év eltelte után újra kezdett kialakulni a szociális fóbia, önképzavar. Tavalyig erősödött a fóbiám. Elegem lett. Elkezdtem olvasni ennek a gyógyításáról. Találtam olyan megoldásokat, hogy csak akkor tudunk igazi önbizalomra szert tenni, ha belemegyünk olyan szituációkba amiktől brutálisan félünk.

Tehát nagy erőt vettem magamon és csendes visszahúzódó létemre beleszóltam a beszélgetésekbe, kimondtam a véleményem. Szóba elegyedtem ismerősökkel, kérdeztem hogy vannak. Leszólítottam, beszélgettem idegen lányokkal.

Tipikus mosolyogj a világra, és az visszamosolyog rád.

Szóval a lényeg érthetőbben. Csak akkor nem fogsz félni egy óriás tarantula póktól, ha rászánod magad, a kezedbe veszed, simogatod. Magyarul le kell győzni a félelmet.

Tavaly nyáron voltam a legjobban. Azóta elkerültem egy olyan helyre dolgozni ahol nincs társaság, és mivel otthonról sem mozdultam ki, visszatért a fóbiám. Sajnos még súlyosabb is lett mint volt valaha. Már otthon, egyedül sem voltam képes a sírásra.

Mostanra történt egysmás. Elkezdtem egyre rosszabbul aludni. Addig elment az álmatlanságom, hogy már volt, hogy majdnem összeestem. A fejem búbja hátul azóta is bizsereg, zsibbad, valamikor megszédülök. Ez olyan három havi álmatlanság.

Másfél hónapja, kezdtem kedvtelennek érezni magam. Volt hogy amikor feltettem magamnak a kérdést, hogy mi tenne boldoggá, rájöttem, hogy semmi, még a gazdagság sem.

Depressziós lettem újra nyolc év elteltével. Van olyan nap amikor csak napi két órát érzem magam szarul, de van hogy majd egész nap. Mint pl ma. A legszarabb amikor sírva nézek ki az ablakon, és levetném magam, vagy azon filózok, hogy nyírhatnám ki magam gyorsan.

De az érzés, hogy fájdalmat okoznék anyámnak, rokonaimnak, és hogy talán egyszer még boldog lehetek, visszatart.

El fogok menni pszichiáterhez. Remélem gyógyszerrel, és alvással, rendszeres edzéssel sikerül legyőznöm a depressziót.

Viszont tudom, a szociális fóbiát csak társasági élettel, és sok bátorsággal lehet legyőzni újra.

Már hat éve nincs barátnőm. Szerintem ha lesz, az majd rendbe tesz.

Rájöttem, hogy magányosan az emberben elkezd sorvadni valami, ami elengedhetetlen az egészséges élethez.

Ez olyasmi mint amikor a világűrben a súlytalanság miatt az űrhajósoknak sorvadnak az izmaik, mert ott nincs nagyon szükség rájuk.

A magány pedig egy szociális világűr, ami szintén sorvaszt valamit az emberben.

No ez az én történetem.

(én vagyok akinek írtad,utolsò)

Néhol mintha a saját gondolataimat,gondjaimat vetetted volna ide.Olyan furcsa h nekünk a társasági élet fenntartása,megteremtése jòval nehezebb mint a többieknek.Az én szüleim mem nagyon tudnak ezekről a gondjaimròl,önsanyargatva oldom meg.Amiòta az előzőt írtam sok minden megváltozott bennen és remélem,mivel én ùgy érzem jò irànyba.A fiùs ügyet is rendeztem a fejembe.Most elhanyagolom őket!Ilyenkor amùgy is a tanulásra kell figyelnem...Csak itt is ùjabb gondok jelentkeznek...A barátnőim jönnek panaszkodni a nyomi kis pasiaikròl,én okoskodom egyet szerintük.Ès aztán a fejemhez vágják h én mit papolok ha nincs senkim...Szinte minden nap megkérdezik miért nincs màr valakim!De elmagyarázni is fölösleges nekik mert nem értenék meg.Kb. olyan lenne mintha a Bibliáròl beszélnél egy Buddhának.Visszatérve hozzád sok szerencsét kívànok!Ès légy erős!Tényleg járj el valahova pròbáld magad jòl érezni,tudom milyen nehéz!De máshogy nem megy! :)