Elképzelhető, hogy borderline szindrómában szenvedek?
Apró dolgokkal fel lehet zaklatni, de nem ütök senkit, nem vagdalom magam, csak kiabálok csúnyán, amit utána megbánok. (csak itthon szoktam kiabálni). Suliban problémáim vannak a tanárokkal, nem bírom elviselni ha igazságtalanok, és ennek hangot is szoktam adni.
Jövőre a terveim bizonytalanok, nem tudom mit szeretnék igazán csinálni, fogalmam nincs mi való nekem.
Kicsi korom óta szeretek hazudozni, egész sztorikat kitalálni, általában igaznak állítom be azt, amire vágyom. De erről a korom előrehaladtával úgy érzem sikerül akaraterővel leállni.
Szexualitásommal tisztában vagyok, de folyton reménytelen szerelmekbe esek bele, amik állítólag miattam reménytelenek, mert erőszakosan és idegesítő vagyok. De ez csakis olyan emberekre vonatkozik, akikbe beleszeretek. A reménytelen szerelmemtől nem tudok elszakadni úgy sem, hogy nem is látom. Általában itthon ülök, nem járok bulizni, mert nem vágyom rá, de elvagyok magamban. Az egyedüllétet nem szeretem, ha még egyedül is foglalom el magam, szükségem van arra, hogy valaki ott legyen, ha épp beszélgetni támad kedvem. Egyedül sosem tudnék élni.
Sokszor ülök, és csak gondolkozom, és arra jutok, hogy nagyon mocskos ez a világ, és nagyon siralmas, hogy annyi gonosz ember van, és ez elszomorít.
Öngyilkossági gondolataim voltak már, de soha nem tudnám megtenni, és nagyon felzaklat, ha hallok például olyanról, hogy valaki megtette.
Kb ennyi, aki elolvassa, annak köszönöm.:)
17/L
válasza:Azta...magamra ismertem az írásodban:/
csak nálam a reménytelen párkapcsolatok a másik fél miatt lesznek reménytelenek.Átérzem,hogy milyen rossz neked...
válasza:ez nem borderline szindróma. Szimplán álomvilágban élsz, és ezeket az álmokat kivetíted a jelenedre, mert igaznak akarod hinni.
Céltalan azért vagy mert még fiatal vagy és nem azzal foglalkozol amivel kéne, mert ha tudod hogy nincsenek céljaid akkor tenni kéne ellene.
Azon kívűl egy baromi erőszakos nőszemély lehetsz hanem vagy hajlandó elfogadni, hogy valaki nem szeret úgy ahogy te szeretnéd, nem hagyod a saját medrükben folyni a dolgokat, önző módon mindent úgy akarsz ahogy neked a legkényelmesebb és természetesen a legjobb.
Szóval a borderlaine szindróma egy súlyos személyiségzavaros betegség, te csak szimplán erőszakos és önző vagy aki egy álom vilgában él és mindent úgy akar.
Na most ezeket nem rosszból írtam, hanem a leírtak alapján ez jön le, és a betegséggel is csak kibúvót akarsz keresni a felelősség alól, hogy nem jól csinálod amit csinálsz.
Változtatni kéne a mentalitásodon, kis önfegyelem....
27/N
válasza:Kedves 27/N!
Ne okoskodj, ha nem vagy járatos a témában... Az írásod alapján buta liba vagy, még ha jól is álcázod.
Neked pedig azt tudom modani, h ez lehet egyszerűen az identitás kereséssel járó szorongás, ha 10 év múlva sem változik semmi, akkor valóban személyiségzavarra lehet gyanakodni!
Egy tanácsot adok: Bármilyen elviselhetetlen is az élet ne szedj gyógyszereket! A személyiségzavarra nincs gyógyszer, csak méreg, amit a pszichiáterek azért írnak fel, h kiegészítsék a fizetésüket. Egyedül a skizofrénia az, amelyet ajánlatos gyógyszerekkel kezelni.
Az összes többi mentális problémának megoldásában TE vagy a kulcs! Nálam is megállapították a borderline-t 5 éve. Kaptam rá 26 féle gyógyszert 3 évig homályban éltem, olyanban, minél még a legmélyebb rossz kedv, szenvedés és fájdalom is jobb, mert legalább éreztem. 2 éve abbahagytam a gyyszereket és lassan,de biztosan alakítom a személyiségem, hogy elfogadjam magam és a világot.
Egy jó pszichológus, ill nem gyógyszer centrikus (nagyon ritka madár) pszichiáter sokat segíthet!
Valamennyire igazad van, utolsó válaszoló. Tényleg álomvilágban élek.
Amúgy a betegséggel nem kibúvót keresek, nem félek vállalni a felelősséget azért, amit teszek, vagy nem teszek. Csak olvastam róla, és megijedtem, mert nem akarok gyógyszereket szedni azzal a tudattal, hogy nem vagyok normális.
Amúgy ezek a szerelem ügyek nem ilyen egyszerűek, mindig mások szarkavarása, meg félreértések miatt megy minden tönkre, ezt teljesen alá tudom támasztani, csak biztos idegesítő lehet.:S
Amúgy nekem van kialakított világképem.
Magamról is pontosan tudom, hogy milyen vagyok (ezt elfogadom, amit pedig tudok, hogy nem jó, azon igyekszem változtatni), csak azt nem tudom, hogy hová szeretnék tovább tanulni, mivel szeretnék foglalkozni.
válasza: válasza:Még azt ajánlanám, h olvass sokat, szemlélődj és figyeld meg az embereket...
Rá fogsz jönni, hogy egyáltalán nem vagy beteg, de még csak "nem normális" sem, mert nagyon unalmas lenne, ha mindenki a társaság központja, lelke, a legjobb sztorizó, poénos és csipkelődő lenne. Minden ember úgy hasznos és értékes, ahogy van. :)
Tudom, ez szentimentálisan hangzik, de aki ezt képes felfogni lép egy fokot a bölcsesség létrán. Mondanom sem kell, h kevesen képesek fölfogni. :P
Szia!
Azóta már két év eltelt, és legjobb esetben már semmi sem aktuális abból, amit leírtál.
Abból amit leírtál, nem tudom megismerni, hogy ki vagy, mert ugyanazok a szavak valszeg mást jelent Neked és nekem.
Itt egy film, ebben sok olyan gondolatot találhatsz ami segíthet.
És egy könyv, ami szintén jó hatással lehet rád.
Lehet, hogy egyik sem segít, de lehet, hogy igen.
Sok szerencsét, és találd meg a békét és az örömöt!(ha azt keresed)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!