Csak nekem tűnik úgy hogy egyre több pánikbeteg van?

Utolsó

"és valóban ha beveszem a gyógyszert segít"

De áruld el hogyan segít egyből mikor kb 30 perc kellene neki hogy felszívódjon???

És a másik nagy probléma a magadban beszélés mellett hogy rettegsz a haláltól.

És itt nem a tudatlanságról van szó csak te nem látsz tisztán.

Nem akarok én senkit sem lebeszélni a gyógyszerek szedéséről, mert ha valaki azt érzi, hogy az neki segít, akkor nem fogja abbahagyni.

Többen írjátok, hogy bevettem a gyógyszert és segített.

De mikor? Azonnal, vagy pedig csak a felszívódási idő letelte után?

Mert ha azonnal, akkor nem is a gyógyszer segített, hanem csak az a tudat, hogy te bevetted a gyógyszert. Ennyi erővel egy szem cukrot is bekaphatsz, ha arra gondolsz, hogy ez segít, akkor segíteni is fog. A gondolatoknak ereje van.

Nekem is van a családomban olyan, aki frontint szed. A háziorvossal íratja fel, és ha valamilyen lelki probléma, vagy stressz éri, már kapja is be.

Többször megfigyeltem már, hogy utána szinte azonnal megnyugszik. Pedig a gyógyszer még nem is fejthette ki gyógyító hatását.

Éppen ezért azt mondom, hogy a gyógyszerek nem minden esetben segítenek.

Jó, persze van a pánikbetegségnek olyan formája is, amikor az illető már öngyilkos akar lenni, de ez már súlyosabb, és itt tényleg gyógyszeres kezelés kell.

De az esetek többségében sokkal inkább segítene az, ha a gyógyszert letennétek, és helyette megpróbálnátok magatokat önerőből meggyógyítani.

Meg kellene próbálni relaxációs gyakorlatokat végezni, itt a neten lehet találni sokfélét, segítenek a különböző gyógyteák is, nyugtató teák.

Én a citromfűteát iszom elalvás előtt, mióta ezt iszom, nyugodt az alvásom.

Nagyon sokat segítenek a pozitív gondolatok is, önszuggesztió.

Érdemes megnézni az alábbi linket, egy embertársunk gondolatai, akit a pozitív gondolatok átsegítettek élete legrosszabb időszakán.

[link]

Nekem van egy nagyon jó barátom, munkatársam volt, és amikor szükségem volt lelki támaszra, ő megtalált. Visszaadta önbecsülésemet, tudatosította bennem, hogy a gondolataimnak kell ahhoz megváltozni, hogy a gyógyulás útjára léphessek.

Hosszú folyamat volt, évek kellettek hozzá, de most már ráébredtem arra, hogy nagyon sok rosszat a gondolatainkkal okozunk magunknak.

Mindig legyen időd..:

Nevetni, mert az a lélek legszebb zenéje.

Olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve.

Dolgozni, mert az a siker ára.

Játszani, mert az az örök ifjúság titka. ^^

Szeretetet adni, mert gyógyítja az embert, azt is aki adja, és azt is aki kapja.

Egy piciny mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere. :))

Néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet!

Üdvözlettel: Ági

17-es 97%-os

Ez itt a probléma, te nem érted a betegséget. Ha értenéd nem írtad volna a mérhető pulzusszámodat. Nem azért emelkedik meg a pulzusod mert beteg vagy hanem azért mert izgulsz és félsz. Ez normális tünet minden embernél. És a betegségeteknek most jön az alattomos része mert ilyenkor saját magadban megkérdőjelezed amit írtam.

"Sokat kísérleteztem hogyan lenne jó és bizony ha úgy érzem kell, akkor kell"

Ha úgy érzed??? Még ilyenkor sem tűnik fel hogy saját magad generálod a rohamaidat???

"egyébként én nem gondolom, hogy túlságosan is tájékozott vagy a témában" Te tájékozott vagy ebben a témában??? Ha igen egyetlen dolgot magyarázz el nekem.

Miért van az beszélek egy pánikbeteg emberrel és hirtelen témát váltok hogy: Jaj de elsápadtál. Olyan rosszul nézel ki, és a levegőt is mind ha furán vennéd? Véletlen nem szorít a mellkasod? Kapsz rendesen levegőt?

Ezek a kérdések után rohamot kapnak.

De miért?????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

Biztosan nem azért mert az agyának van gondja.

jollan Teljesen jól írta "Ha a páciens együttműködik akkor megszüntethetőek a tünetek"