Miért vagyok ilyen magamba zárkózó?
Nincs senki, akivel megbeszélném a gondjaimat. Részben azért, mert tudom, hogy nehezen viselem a kritikát és csak untatnám őket a sztoriaimmal, amit egy normális ember fel se vett volna. Másik részben pedig azért, mert félek, hogyha elmesélném nekik, hogy pl. összevesztem valakivel, azt mondanák, az én hibám volt. Utálom azt hallani másoktól, hogy én csináltam valamit rosszul, bennem van a hiba.
Aztán régebben (oviban) nagyon nyitott, barátkozós,jókedvű voltam...bár a legtöbb kisgyerek ilyen, de akkor is, az iskola óta senkihez nem merek hozzászólni, nehogy kiröhögjenek, ha valami hülyeséget mondok.
Esetleg ahhoz tudnám kötni, hogy régebben sokat csúfoltak az iskolában...Szerintetek ez lehet az oka, hogy ilyen vagyok?
15/L
A megérzéseid jók azt illetően, hogy hogy reagálnának a többiek.
2 dolgot kell tenned:
1: Teljes önelfogadás, érezd a saját hatalmad.
2: Váltogatni az emberek felé mutatott álarcaid a céljaidnak megfelelően, eltiporni a hátráltatókat, felemelni azokat akik segítenek, majd túlnővén rajtuk eldobni őket.
Hogy költői megfogalmazást is adjak: Azért vagy ilyen magadba zárkózó, mert nincs miért kinyílnod.
Szia,
Egyáltalán nem gáz, hogy fiatal korban pszichológushoz jársz. Egyik kollégám pl. gyerekpszichológus, aki pár éves gyerekekkel is foglalkozik.
Hozzám is jöhetsz, szívesen segítek. Ha érdekel, írj privátban, megírom a honlapom elérhetőségét, aztán eldöntöd, hogy szeretnél-e jönni, vagy sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!