Hogyan lehetnék ismét normális?

Lehetetlen szomszédaim vannak, azt előrebocsájtom, de évekig aránylag jól bírtam.A szomszéd kocsma pedig szép lassan átalakult diszkóvá.Hangosnak hangos volt, sokkal jobban mint most, de valahogy nem akadtunk fent rajta túlságosan.Aztán terhes lettem, kezdett bosszantani, hogy zeng a házunk a szomszéd kertipartijától, ami kezdett mindennapos lenni.Aztán a diszkós kocsma bezárt.A szülés után nem sokkal megint kinyitott, igértek fűt-fát, hogy betartják a rendeletet, nem lesz diszkó.Lett, mert másból nem tudnak megélni, amúgy rendesek.Fél évig, amíg nem csinálták meg a pincehelységet, minden áthallatszott, mert az ablakok egy része helyén csak egy műanyag lemez volt.Sajna így is hallatszik, bár korántsem olyan durván.Viszont az a fél év nagyon betett, már egy-egy tuctucos autó hallatán is görcsbe rándul a gyomrunk, mert időközben a férjemet is nagyon zavarja.Zavar, főleg azért, mert nem ezt szántuk a gyereknek, hogy egy klimaxoló frissen elvált szomszéd nyaranta a fejünk mellett három méterrel dübörögtesse a hangfalat, meg azt, hogy diszkó mellett nőjön fel a gyerek, a homokozóból a részegeskedőket lássa.A ház könnyűszerkezetes, tényleg sokminden átjön, ami téglafalon nem. A telket örököltük, nem vehettünk máshol, de mikor öt éve építkeztünk, akkor még a szomszéd is boldog házasságban élt és a kocsma is húsz éve egy halk kis lebuj volt.

Tökmindegy.

Nem ez a lényeg, hanem, hogy miért készülök ki ennyire, miért nem tudok napközben megnyugodni, miért nem vagyok olyan mint régen? Hogyan lehetnék újra normális, nem akarok ilyen besavanyodott lenni, nem szeretnék újra és újra kikészülni. Hogy barátkozzak meg ezzel a helyzettel?