Van itt olyan, aki szociális fóbiás és van munkája?

Sok évvel ezelőtt én is jártam pszichológushoz, és az elmondottaim alapján szociális fóbiát állapított meg. Nekem talán enyhébb volt, mint amit leírtál.

Nem szerettem társaságba menni, sőt a boltba se, utcára se. Bennem volt az állandó megfelelni akarás másoknak. Az utcán és társaságban úgy éreztem mindenki azt figyeli milyen ruha van rajtam, hogy járok stb.

Hivatalos ügyek intézése? KÉPTELENSÉG!

Nem szívesen beszélgettem, nehogy hülyeséget mondjak, v. másnak nem tetszőt.

Nekem jót tett a kezelés. Egy évig jártam, heti 1x, és 9 hónapig antidepresszánst is szedtem. Teljesen megváltoztam: megnyíltam mások előtt, könnyebben ismerkedek másokkal, tudok beszélgetni, és ami a legfontosabb: jól tudom érezni magam!

Természetesen van munkám, méghozzá olyan, ahol nap, mint nap új emberekkel kerülök kapcsolatba, és fontos a kommunikációs képesség!

Azt hozzáteszem, mielőtt eljártam volna szakemberhez, olyan helyen dolgoztam, ahol csak a munka volt, nem kellett beszélni!!

Hú, 4-5 éve méginkább az voltam, és folyton nyomattam a diákmunkákat. Többször kiröhögtek, kibeszéltek, de legtöbbször nem érdekeltem senkit, egyszerűen nem szóltak hozzám. Szóval semmi hatással nem volt semmire, megtanultam nem törődni vele és így eltelt az idő. A legrosszabb amire emlékszem ezekből az az unalom! Nem féltem csak az unalom kínzott.

Aztán pár év után ahogy egyre inkább elmúltak ezek a gondjaim, elmentem szakmai gyakra ami nagyon kemény volt hisz hónapokig ugyanazokkal kellett együtt lennem és beszélgetni is kellett volna. Elég elfoglaltak voltak én meg ott is szét untam magam, anélkül hogy 3-nál többször magamtól mondtam volna bármit is.

Szóval talán az lehet a konklúzió hogy nyomjad, dolgozz, akkor is ha félsz, az unalom legyőzi azt is, rájössz hogy mennyire szr dolgozni. Ettől nem leszel kevésbé sz.f.-es. Hogy mitől az másik bejegyzés témája lehetne. Az tök jó hogy egyetemre készülsz, gondolj arra meló közben sokat.