Nagy valószínűséggel Borderline személyiségzavaros vagyok, mit tehetnék ez ellen? Illetve, Te tudsz élni ezzel a betegséggel?
régóta annak gondoltam magam, aztán utána néztem és erről az oldalról olvastam, hogy ha 5 jellemző rám a felsoroltakból, akkor valószínű az vagyok: [link]
részletezem:
ez mellett sokszor zárkózott is vagyok, illetve könnyen elfordulok bárkitől, aki megsérthet. ha nem áll fenn a sértés veszélye, akkor könnyebben megnyílok, bár vannak kivételes helyzetek, próbálok megváltozni és elviselni számomra nyomasztó helyzeteket.
ha kívülről nem is mutatkozik annyira, belül nagyon megélem az identitás változást, gyakran. meg olyan is van hogy sokszor egyet gondolok, de másat teszek.
Gyakran azt képzelem, hogy elakarnak hagyni. (pl. ha valami rosszat hallok, olvasok, ilyesmi könnyen előfordul, hogy rögtön azt hiszem rólam van szó, még akkor is ha teljesen hülyeség). Még jó, hogy nem vagyok olyan, aki folyton igényeli a törődést.
De ha pl. valakinek írok és nem válaszol, negatív dolgokra gondolok.
De az én esetem még nem annyira rémes, mint az oldalon leírt. Nem áll szándékomban elűzni az embereket, probálom megérteni őket.
Nagyon jellemző rám, hogy orbitálisan érzékeny, törődő, empatikusnak mutatom magam, illetve nem csak mutatom, de teljesen úgy érzem, hogy olyan vagyok. De amikor de amikor valami közömbös, vagy ilyesmi, akkor nagyon ellene tudok lenni. szinte hihetetlen számomra ez az állapot, ha belegondolok, hogy mennyire eltudok taszítani másokat, mégis én érzem magam olyan jó barátnak.
De azért ha fel is merül az elutasítás félelme, akkor is felállok és igyekszem tartani a kapcsolatot.
Fontos kérdés még az, hogy: Ha úgy vesszük sokaknak pozitív lehet ez a betegség, aki a javára tudja fordítani, ez által sokszínű, érdekes jellem. És észreveszi, ha közömbösen viszonyulnak hozzá ez által erősítheti is a kapcsolatot(abban az esetben ha nem a kapcsolatmegszakítást válassza). Kiváncsi vagyok, hogy van-e valaki, aki ilyenben szemved, de tud élni ezzel a betegséggel és érzékenységgel?
válasza::)))
Nem hiszem, hogy Borderline-os vagy!
Normális, amit leírtál, sokan vagyunk még így.
Nem vagy beteg, szerintem tuti, hogy nem!
válasza: válasza: válasza:Akkor az emberek 60%-a Borderline-os.
"ez mellett sokszor zárkózott is vagyok, illetve könnyen elfordulok bárkitől, aki megsérthet. ha nem áll fenn a sértés veszélye, akkor könnyebben megnyílok, bár vannak kivételes helyzetek, próbálok megváltozni és elviselni számomra nyomasztó helyzeteket. "
Ez pl. tök normális, ha valaki sértegetős, vagy beszólós, annak ki nyílik meg könnyen?
Jó, hogy zárkózott egy ilyen emberrel szemben a másik.
"meg olyan is van hogy sokszor egyet gondolok, de másat teszek. "
Én is!!!
Most pl. takarítanom kéne, de ide írok!
Ez is Borderline?
válasza: válasza:"Még jó, hogy nem vagyok olyan, aki folyton igényeli a törődést."
szerintem meg pont itt a lényeg, hogy igényled a törődést, vagy volt egy életszakaszod, amikor igényelted volna nagyon, de nem kaptad meg, vagy többet igényeltél volna a kapottnál...
Szóval, ahogy előttem írta valaki: kevesebb agyalás, több aktivitás segíthet rajta.
Ha nem is vagyok az, akkor sem minden oké nálam, már nagyon régóta nagyon magányos vagyok(19/L) és nem csak társaságban vagyok gátlásos, még akkor is aggódom, amikor csupán egy barátságos ismerőssel kell találkozzak. Bár ez olykor elmúlik: talán mikor nem agyalom túl.
de #8 ott a pont:)
válasza:Nincs olyan, hogy valaki "egy kicsit" BPD-s. Mi az, hogy nem olyan rémesek a tünetek? Ha beteg lennél, akkor alapból nem a tünetekről beszélnél, hanem arról, ahogy érzed magad, mert az kész pokol tud lenni, pláne amiatt, hogy érthetetlen az egész. Nincsen oka a hangulatváltozásaidnak, nem veszed észre, hogy bunkó vagy másokkal, és csodálkozol, ha a többi ember azt mondja, kiállhatatlan vagy.
Ez persze hol érdekel, hol nem, de többnyire a többieket tartod hülyének. Ha egy barátod megmondja rólad az őszinte, negatív véleményét, akkor te ki vagy borulva, amiért kiderült, hogy az a barátod igazából valószínűleg az ellenséged, egy sz*r alak, aki csak fájdalmat akar neked okozni. Ez persze nem így van, és erre rá is jössz, amikor ugyanez az ember nagyon kedvesen meginvitál egy teára, és öleléssel búcsúzik. Ilyenkor azt érzed, miatta élsz, ő az élet értelme, és hogy nem szabad sem őt, sem az életed eldobnod magadtól.
Aztán öt percnyi boldogság után megint rájössz, mennyire kib*szottul egyedül vagy. Nincs senkid, téged mindenki utál, pedig te annyi, de annyi szeretetet lennél képes adni... elveszted az emberiségbe vetett hitedet, és azon gondolkozol hogy megölöd magad.
Különféle módokon kóstolgatod a halált: átrohansz az autók között, vagdosod magad, hogy tudd, mennyire fog fájni, ha egyszer mélyebbre vágsz, szét akarod magad körül zúzni a szabályokat, a rádtelepedett, sűrű ködöt, de ehelyett csak a téglafalnak tudsz nekimenni a valóságban.
Legszívesebben sírva ütnéd az alattad levő talajt, de hang nem jön ki a torkodon. Annyira fáj, fáj ez az üresség, úgy érzed, nincs múltad és jövőd, hogy nem te irányítod az életed, csak sodródsz az árral.
De még csak magadat sem tudod kontrollálni, eltörpülsz a betegséged mellett. Nem bírsz ellenállni a fizikai élvezeteknek. Az evést hányással kompenzálod, és nem érdekel, kivel vagy együtt, csak legyen valaki, mert rettenetesen félsz a magánytól. A partnereidet hálás kiskutyaként követed, aztán mégis eldobod őket magadtól.
"Nekem már mindegy" alapon nem foglalkozol a tetteid következményével. Önrombolásba kezdesz, mert nem akarsz tudni magadról. Különböző gyógyszerek és italok keverésével napokra kiütöd magad, hogy hozzád se szóljon senki. Ki akarod magad zárni a világból.
Isteníted az általad kedvelt embereket. Képes vagy beszerezni egy egész ruhatárnyi kék ruhát, ha ő azt mondja neked, hogy illik hozzád az a szín, aztán amikor összevesztek, jobb esetben tüntetőleg pirosat veszel fel, rosszabb esetben szétszaggatod minden kék cuccod.
Lehet-e élni a zavarral? Igen. Mégis úgy gondolom, örök magányra vagyunk kárhoztatva. Sosem szerethetnek eléggé, soha senki nem töltheti be a bennünk levő űrt. Lehet próbálkozni, de mindig lesznek hullámvölgyek. Egy-egy pillanatra meg lehet feledkezni a borderlineról, de állandóan ott bújkál az emberben, és a legstresszesebb időszakokban nem lehet féken tartani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!